Mindenki ismeri a mondást, hogy “a szülők nem tartoznak senkinek semmivel” – mondja a harmincöt éves Marta – “A lakásodat magadnak kell megkeresned, ezért hitelre vettem ki egy lakást, magam fizetem. Ugyanakkor édesanyámnak két lakása van, az egyiket bérli. De ez egy másik dolog…
Én még a szüleimtől sem kérek segítséget a gyerekkel kapcsolatban. Amikor visszajöttem a szülési szabadságról, elkezdtem kérni az anyától, hogy segítsen a gyerekkel, mert gyakran beteg… És az anya természetesen elutasította? Igen! Azonnal kategorikusan kijelentette, hogy én döntöttem úgy, hogy megszületik a gyerek, és nekem kell gondoskodnom róla.
Ő már felnevelte a gyerekeit… Szóval ezt csináljuk. Felveszünk egy dadát, vagy otthagyjuk a férjemmel a munkát, hogy vigyázzon a babára. És végül is van hitelünk, spórolnunk kell, és a betegszabadság kivétele nem túl előnyös. De valahogy mégis sikerül!
És itt az újév előtt elvitték apámat a kórházba. És el kellett volna bocsátaniuk. Ezért anyám azt mondja, hogy vigyem haza magammal. Én meg azt válaszolom neki, hogy hova vigyem, hiszen családom és gyerekem van. Elvégre ő a férje. És azt mondja, hogy amúgy is el akart válni tőle.
Marta gyerekkora óta hallotta, hogy az anyja el fog válni az apjától. Márta apja mindig is nyugodt és csendes volt: minden az apjáról szól!!! Tönkretetted az életemet!!! Úgy vélte, hogy minden jó a lányában: remek tanulmányi eredmények, nyelvtudás – az édesanyjának és a nevelésének köszönhető.
És ha csak valami rosszul sült el, az mind Marta apja miatt volt. Az édesanyja érzelmileg folyton a válás miatt kiabált, de végül megnyugodott, és folytatta az életet a férjével. A számos vita és botrány ellenére boldogok voltak együtt. Néhány hete pedig az apa egészségügyi problémákkal küszködött.
Aznap nagyot veszekedtek is. Aztán anyám felhívott, és azt mondta, hogy apám dühös lett. Ezért a férjemmel összeültünk, és elmentünk apám házához. Hívtuk az orvost, és bevitték a kórházba. És az apát megmentették, de rosszul jár, szinte nem is beszél. Gondozásra szorul. És itt az anyám azt mondja nekem, hogy nem fogja hazavinni magával. Csak én hova fogom vinni az apámat? Nálunk amúgy sincs hely!
Mártának és férjének van egy egyszobás lakása. Mind Marta, mind a férje dolgozni jár. Nincs idejük az apjukra vigyázni, és kiderül, hogy mindenkinek tartozom. És az anya nem tartozik senkinek semmivel. Még a törvényes férjének sem.
