Nemrég sétáltam a gyermekemmel egy játszótéren, és ott találkoztam egy nővel. Neki is volt egy három év körüli kisgyermeke.
Maga a nő jól néz ki, szép alakja van, de a kora elárulja az arcát. Az interjú során elmondta, hogy ő 41 éves, férje pedig 50. Carolina nevű lányuk az első gyermekük, és nem terveznek több gyermeket, mert az orvosok megtiltották a nőnek, hogy újra szüljön.
A nő elmondta, hogy nagyon nehéz neki gyermeket vállalni. Sajnálja, hogy ilyen későn szült. Most már nincs meg benne az az erő és energia, ami fiatalkorában megvolt. A férje általában már 50 éves, és egyáltalán nem segít neki. Csak egy kicsit játszik Karolinával, de szülői feladatokat egyáltalán nem vállal. Ebben a korban a legtöbb férfi már az unokáiról gondoskodik.
Most szeretném megosztani, hogy én mit gondolok erről a témáról. Ne higgyétek, hogy az én véleményem az egyetlen helyes, de én így gondolom: ellenzem a késői korban történő anyaságot. Manapság a mi társadalmunkban a fiatalok 35 éves korukig karriert akarnak építeni, és csak utána gondolnak a családra.
A fiatalságot a pénzkeresésre használják, és mikor a gyermeknevelésre? Idős korban nem a pénz fog segíteni, hanem a gyerekek. Egy gyermeknek fiatal és aktív szülőket kell látnia, nem pedig öregeket, akik még a játszótérre sem tudnak kimenni.
Az ilyen gyermek is szenved az ilyen szülői választás miatt. Idővel szégyellheti az ilyen szülőket az iskolában. Sajnos néha előfordul, hogy egyes szülők nem érik meg, hogy a gyermekük egyetemre járjon. Nem azt mondom, hogy a gyermekeknek 18 évesen kellene megszületniük, a legjobb, ha megtaláljuk az “arany középutat”. De ez mindenkinek a saját dolga. Valójában a gyerekek minden korban boldogok.
Mit gondol erről?
