Nem véletlenül hívják a lakásunkat “kollégiumnak”. A férjemmel, a felnőtt fiunkkal és a barátnőjével, egy kutyával, egy macskával, egy papagájjal és egy csincsillával élünk benne. Ezen felül van még egy kis akvárium tetrodonokkal.
Az anyós gyakran meglátogatja, ami tovább növeli a négyzetméterenkénti sűrűséget. A legérdekesebb az, hogy mindenki a saját életét éli. A fiú állandóan a motorkerékpárját bütyköli, képtelen eldönteni a végleges kinézetét. A barátnője is szeret kísérletezni a külsejével, állandóan festeti a haját, manikűrözteti és pedikűrözteti magát, ami nagyon megnehezíti a fürdőszobába való bejutást.
A férj nyolc éve lelkes vadász, ezért hétvégenként nem látom. A mezőket és az erdőket járja vadak után kutatva, amelyek azonban sikeresen elbújnak előle. Az a néhány nyúl és kacsa, amire az évek során vadászott, szegényes támasza a konyhánknak. De legalább friss levegőt szív, ahogy az orvosa ajánlotta. A háziállatok egy külön történet. A kutya minden nap fél hétkor ébreszt, és este tíz körül “ellenőrző” sétát követel. A macska csak a papucsomat vakargatja.
A papagáj szereti ugratni a macskát, és már néhány tollat elvesztett, amikor kevésbé volt fürge nála. A csincsilla pedig éjjeli állat, így éjszakánként eszembe jut, amikor szorgoskodik, és a kis mancsai úgy kopogtatják a táncparkettet, hogy olyan érzés, mintha egy elefánt rohangálna a lakásban.
Az anyósom szeret a legalkalmatlanabb pillanatokban jönni, de egyáltalán nem veszi észre, és figyelmen kívül hagyja az előzetes értesítésre vonatkozó kéréseimet, mondván: “Miért baj, ha akkor jövök, amikor kedvem van?” Ha mindaz, amiről írtam, egy-két napig, egy hétig vagy egy hónapig tartana, akkor is elviselném. De ez így ment évekig, míg végül egy cseppet elöntötte türelmem feketeségét. szombat volt. A férjem elutazott vadászni, mert valaki engedélyt adott neki.
Miután éjjel hallgattam a csincsilla toporzékolását, reggel pedig megsétáltattam a kutyát, visszatértem a sétáról, összeszedtem a papucsomat a macskától, betettem a papagájt a ketrecébe, és le akartam zuhanyozni. De a fürdőszobát már elfoglalta a fiam barátnője, aki megint a haját festette. Így kénytelen voltam a konyhában mosakodni. Ittam egy csésze kávét, és elmentem a piacra. Vásárlás után hazatértem. A lakásban hajfesték- és műanyagfestékszag terjengett – a fiam éppen befejezte a motorkerékpár tartozékainak festését.
A sarokban majdnem tönkrement papucsok hevertek, és egy kutya a kezem alá dugta a pórázt, amit a szájában tartott. Egy papagáj ült egy akváriumon, és elgondolkodva nézte a felszínen úszó döglött halakat. Egy csincsilla nyújtózkodott nyitott ketrecében, készen a szunyókálásra.
A fürdőszobában ismét nagy volt a nyüzsgés, ezúttal a lány a körmeit reszelgette. És mindennek tetejébe – anyósom a szekrényeket nézte át, hogy rendet teremtsen. Miközben a hűtőbe pakoltam az élelmiszereket, és próbáltam nyugodt maradni, a férjem váratlanul visszatért – szakadt vadászruhában, koszos csizmában és láthatóan rossz hangulatban. Amikor megkérdeztem tőle, milyen volt a vadászat, bömbölt: “Hála Istennek, nem értem utol!”
Mire ő a mosógép mellé dobta a holmikat, tudtomra adva, hogy rendezzem el és tegyek rendet. Anyámat látva férjem arckifejezése szeretetté változott: “Anya, milyen jó, hogy eljöttél!”. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Egy darabig néztem ezt az anya-fia idillt, aztán felöltöztem, és hangosan mondtam: – Mennyire elegem van ebből a “kollégiumból”!
Csend lett a lakásban, és kihasználva a pillanatot, becsaptam az ajtót, és elmentem sétálni. Sokáig sétáltam, elszántan, hogy kikapcsolódjak, és elfelejtsem ezt az őrültekházát, ahonnan megszöktem. Éjfél után értem haza, amikor már mindenki aludt. Lefeküdtem a nappaliban, betakartam magam egy takaróval, és elaludtam…..
Reggel pedig meglepetés ért, sőt, több meglepetés is. Először is, jól aludtam, nem zavart a csincsilla, a macska és a kutya. Másodszor, amikor leengedtem a lábam a kanapéról, azonnal papucsban találtam magam, új papucsban, amely mellett a macska ült, és a farkát csóválta, mintha bocsánatot kérne, hogy nem olyan, mint az előző.
Harmadszor, a fürdőszoba üres volt, a konyhában pedig már készült a reggeli, és a “kollégium” összes lakója, élén a férjemmel, már várt! Anyósom céges gombócai az asztalon voltak, ő maga pedig szerényen a sarokban ült, a vezetést a fiára bízva. A férje bocsánatot kért, amiért tegnap nem vadászta le a vaddisznót, amit a mocsáron keresztül kellett kergetnie, ezért rosszkedvűen jött haza.
Megígérte, hogy ez többé nem fordul elő. A fiú megígérte, hogy befejezi a kísérleteit a motorjával, örült, hogy a barátja külföldre megy, és neki adta a garázsát. A fiú barátnője, elnézést kérve a festék, a lakk és az örökké szorgos fürdőszoba miatt, nekem adta az akváriumot, amiről már régóta álmodtam.
Kiderült, hogy véletlenül festéket öntött a tetrodonokra, ezért pusztultak el. A hangulatot teljesen feloldotta egy papagáj, aki berepült a konyhába, a vállamra ült, és rikácsolta a társaságát:
– Mindenki nevetett, és rájöttem, hogy ezt a csapatot nem cserélném el egy másikra.
