Andrew 42 éves, ő és a felesége elváltak, mielőtt megismerkedtünk, így nekem semmi közöm a szakításukhoz. Andrew nem szeret a volt feleségéről beszélni, nem akar visszaemlékezni az előző életére. A férj elhagyta feleségét és gyermekeit az otthonukat, csak az autót vitte magával.
Tartásdíjat fizet és pénzt ad a gyerekekkel kapcsolatos kiadásokra is. Egy éve házasodtunk össze és az én lakásomban lakunk. Mindketten jól keresünk, ezért tervezzük, hogy házat építünk, mert nagy családról álmodom. Legalább két gyermeket szeretnék, de lehetőleg hármat.
Megértem, hogy nem vagyunk már fiatalok, és gyorsan kell lépnünk. De már eltelt egy év, és még mindig nincs gyerek. Aggódni kezdtem és elmentem az orvoshoz. Andrásnak nem volt panasza, mert már vannak gyerekei. Én viszont egy nagy összegért alapos kivizsgálásnak vetettem alá magam.
Az orvosok azt mondták, hogy teljesen egészséges vagyok, és megkérték a férjemet, hogy ő is menjen el néhány vizsgálatra. És mekkora volt a meglepetésünk, amikor meghallottuk a diagnózist, hogy a férjemnek nem lehet gyereke. András először nem hitte el, de aztán genetikailag minden beigazolódott.
Sajnos Andrew nem az apja a három gyermekének. Számára ez egy igazi sokk, hiszen 18 évig élt együtt a feleségével, és három gyerek nem egy olyan gyerek, akiről véletlenül beszélhetünk. A férjem annyira elszomorodott, hogy most azt mondja, hogy senkiben sem lehet megbízni, sőt el is akar válni tőlem, mert tud az álmomról, hogy anya leszek.
Megértem őt és támogatom, amennyire tudom, bevallom, hogy ez az igazság engem is nagyon elszomorított. Bárcsak megtalálnám a megfelelő szavakat, hogy támogassam a férjemet, de nem tudom, mit mondjak, vagy hogyan viselkedjek ebben a helyzetben.
