Egy évvel ezelőtt az anyósom nyugdíjba ment. A férje pedig öt évvel korábban ment nyugdíjba, és egyre gyakrabban élt a városon kívül. És Barbara Kowalska hétvégenként meglátogatta őt. Azt hiszem, amikor Barbara Kowalska nyugdíjba ment, mindenki fellélegzett a munkahelyén. Mert ő egyáltalán nem akart elmenni, és amikor valaki ezt javasolta neki, mindent megtett azért, hogy maradjon. Vádakkal, zsarolásokkal, botrányokkal, ismerősökkel.
Elvégre könyvelő vagyok. Sok mindenhez értek… így nem tudtak elüldözni, elásnák magukat, mondta anyósom.
És végül Barbara Kowalska Barbara nyugdíjba ment.
Elkezdtek építeni egy házat vidéken, amint hozzámentem a fiukhoz. Kétemeletes házat akartak, pihenőhellyel, tóval, kerttel. Az anyósom férje mindig az ő keze alatt volt. Annak ellenére, hogy a szolgálatban dolgozott.
Ha Barbara azt mondta, hogy ez jobb lenne, akkor pontosan ezt kell találni – mondta Jacek Kowalski, teljesítve felesége, Barbara újabb szeszélyét.
És két éven át építették ezt a vidéki házat. De a férjemmel csak ritkán mentünk oda. Ott még folytak az építkezések, én voltam otthon a gyerekkel szülési szabadságon, és nem volt idő a kikapcsolódásra. Miért mentem oda? Anyósom csak hétvégén dolgozott, nem volt ideje ránk.
Most a nagyobbik gyerek nyolcéves, a kisebbik kétéves. A nagyobbik fiú iskolába jár, én pedig otthon ülök a kisebbik gyerekkel. Egyszer Barbara Kowalska bejelentette, hogy lakást kell bérelniük a városban, mert nehéz nyugdíjból élni. Azt hiszem, ezt kifejezetten nekem és a családomnak mondta. De nekünk már amúgy is van saját lakásunk. A férjem idősebb nővére pedig messze lakik, nagyon ritkán jön. Egyszer Barbara Kowalska meghívott minket a vidéki házába. Nem nagyon akartam odamenni, mert a férjem szüleivel nem volt túl meleg a viszony. Általában csak felhívott, és megkérdezte, hogy vannak az unokái. Ennek örültem. De most eljött a nyugdíj, és ő úgy döntött, hogy jó nagymamája lesz a gyerekeimnek.
Jöjjön el hozzánk a hétvégére! Friss levegő, sült kebab, üldögélés. Majd játszom az unokáimmal.
Így hát összeszedtem magam, a férjem még a munkából is korábban jött el, hogy eljöjjön.
Sülnek a nyársak. Hamarosan terítünk. Addig is, helyezzék magukat kényelembe odafent.
Jól kipihentük magunkat aznap este. A férjemet az apja, Jacek Kowalski megkínálta, és lefeküdt aludni. Én pedig elmentem, hogy lefektessem a kisebbik fiamat, a nagyobbik fiam eközben kint maradt a nagymamájával, Barbarával és Jacek nagypapával, és a szomszédok is eljöttek hozzájuk.
Néhány óra múlva visszajöttem.
Mindent, mindent el lehet vinni. Minden erőt kivett belőlem. Olyan aktív volt! Fut és fut és fut! Egy perc nyugta sincs.
Eljött a reggel.
Wálltam, elmentem elkészíteni az ételt, a kisebbik gyerek velem volt. Aztán a nagyobbik fiú felébredt. Ettünk, és a nagyobbik elment labdázni a kertbe. És akkor Barbara Kowalska bejött a szobámba egy panasszal:
A fiad nagyon rosszalkodik. Kiabál, fel-alá rohangál a lépcsőn. Elvégre a gyerek vendég. Még nem mindenki ébredt fel!
De a fiú csendesen jött le a lépcsőn. Az unokája, ő maga hívott meg minket, és most én vagyok a hibás. Aztán a gyerek egy óra múlva visszajött a kertből, és leszaladt a lépcsőn, mert már mindenki lent volt.
Gyerünk, gyerünk! Felszaladt a lépcsőn!!!
Igen akkor miért hívott meg minket, ha zavarja a zaj és a jelenlétünk. Elvégre gyerekek. Mind zajosak és aktívak!
És akkor a kisebbik gyerek elkezdett lármázni…. Barbara Kowalska felkapta a fejét:
Ó, te jó ég… nem tudok. Nem bírom ki! Még egy nap, és megőrülök! Azt hiszem, ma már a helyedre fogsz menni.
Igen, tegnap még nem mentem át. Nem tudok a volán mögé ülni!
Majd megnézzük hamarosan…
Aztán bementem a szobámba. Mert Barbara Kowalskának fájt a feje a tegnapi italoktól. Félóránként ellenőrizte a férjem véralkoholszintjét. Néhány óra múlva elhagytuk Barbara Kowalskát.
A férjem még mindig tartja a kapcsolatot a szüleivel. Én pedig nem kapok hívásokat Barbara Kowalskától. Pedig ő volt az, aki meghívott minket, hogy töltsük nála az újévet, én azt mondtam, hogy ellenzem, és nem megyek sehova. Nekem elég volt egyszer.
