Egyszer elég drága és jó minőségű dolgokat adományoztam egy nagycsaládnak, de a következő alkalommal már nem voltam hajlandó segíteni.És nem is akarok nekik újra adni semmit.
“Milyen kapzsi vagy, olyan nehéz helyzetben vannak, öt gyerekük van, és te irigyled tőlük a dolgokat” – kiabált rám egy barátom. A testvérének adtam dolgokat; a barátomnak van egy idősebb testvére. Az ő családja nagyon szegényesen él. A testvér felesége évek óta szülési szabadságon van, és most ismét terhes, ikrekkel.
A testvér nem keres sokat, nem tudom pontosan mennyit, nem akartam ilyeneket kérdezni, de egy barátnőm elbeszéléséből úgy tűnik, hogy alig tudnak enni, és a lakbértartozás is egyre nő. Sajnálom, de ha enni sem tudnak, akkor miért fogantatnak ennyi gyereket? Egyszer feltettem ezt a kérdést egy barátomnak és csak annyit hallottam válaszként, hogy ők a legboldogabb család a földön és nem értek belőle semmit.
Számos rokon és szülő segíti őket folyamatosan. Hogy őszinte legyek, a gyerekeknek rengeteg játékuk és ruhájuk van, mert mindenki szomorkodik értük és elajándékozza őket. És én is sajnáltam őket párszor, amíg meg nem láttam valamit.
Nekik egy évvel fiatalabb a lányuk, mint az enyém, a lányom után jó dolgokat szoktam árulni, de amikor egy barátnőm sírt, hogy az unokahúgom rosszul öltözik, mert csak fiús dolgokat adnak nekik, úgy döntöttem, hogy elajándékozom a tavalyi téli cuccainkat.
Számos rokon és szülő segíti őket folyamatosan. Hogy őszinte legyek, a gyerekeknek rengeteg játékuk és ruhájuk van, mert mindenki szomorkodik értük és elajándékozza őket. És én is sajnáltam őket párszor, amíg meg nem láttam valamit.
Nekik egy évvel fiatalabb a lányuk, mint az enyém, a lányom után jó dolgokat szoktam árulni, de amikor egy barátnőm sírt, hogy az unokahúgom rosszul öltözik, mert csak fiús dolgokat adnak nekik, úgy döntöttem, hogy elajándékozom a tavalyi téli cuccainkat.
Téli öltöny (ezer zlotyért vettem), téli csizma (ötszázért), őszi csizma (400 ), őszi kabát (600.) és még több apróság, mint pulóver és nadrág. Mindezt jószántamból adományoztam, bár ebből a pénzből valamennyit visszakaphattam volna. És mit tudtam meg később?Hogy a gyerekek anyukája tette fel a cuccot az OLX-re.Azt hittem, hogy Isten a bírája, és nem szóltam semmit a barátnőnek.
A család, miután ilyen jó dolgokat kapott, azt gondolhatta magában, hogy most már állandóan adok nekik valamit, mert egy nap egy barátom egy egész listával jött hozzám, hogy mit kellene nekik adnom. A férjemmel a közeljövőben újabb gyermeket tervezünk, ezért néhány dolgot hátrahagytam és nem adtam el, és a barátom tudott erről.
Megnéztem a listát, hogy mire lenne szükségük: egy kiságy, egy etetőszék, egy bicikli ( a lányom még mindig azzal jár), egy szánkó, meleg hócipő, egy bili, egy babakocsi és még néhány dolog. Természetesen visszautasítottam, de a barátom egyáltalán nem értette, hogy miért. “Hogy mondhatsz nemet egy rászoruló családnak, nekik annyi gyerekük van, neked meg csak egy”.
Magyarázza meg nekem, hogy a férjem és én, akik nagyon keményen dolgozunk és senkitől nem kérünk segítséget, miért várják el, hogy támogassunk egy olyan családot, akik csak arra gondolnak, hogyan nemzenek még egy gyereket és egyáltalán nem gondolnak arra, hogyan támogassák őket, hanem azt hiszik, hogy mindenki tartozik nekik valamivel?
