Szeretnék mesélni a szomszédomról, aki velem egy tömbben lakik.Ide költözött a családjával, a rokona által meghagyott lakásba. Ez lehetővé tette számukra, hogy megnöveljék az életterüket, mivel korábban egy sokkal kisebb lakásba zsúfolódtak be. Úgy tűnt, hogy ezek az új szomszédok teljesen hétköznapi és normális emberek. Ők egy négytagú család, amely szülőkből és két gyermekből áll. Fizikailag hétköznapi munkát végeztek, így a fizetésük nem volt túl magas.
Úgy éltek, mint sokan közülünk. A férfi nem tűnt barátságosnak, de mindig köszönt mindenkinek. A nő viszont fecsegőnek tűnt, bár eleinte csak az egyik szomszédunkkal beszélgetett. Azonban nagyon hamar megismert mindenkit. Közelebb kerültünk egymáshoz, mert nagyjából egyidősek voltunk.A szomszédom egyre gyakrabban jött el hozzám, hogy beszélgessen velem, és különböző életkérdéseket vitasson meg.Egy nap bejött a lakásomba, és megkérdezte, hogy van-e lépcsőházi takarítási feladatunk.
Elmagyaráztam neki mindent, aztán beszélgettünk még egy kicsit kellemesebb témákról, és egy idő után a nő visszament a lakására. Aztán megint jött a szomszédasszony, hogy megkérdezze, van-e hagymám, mert elkezdett levest főzni, és rájött, hogy elfogyott. Nem vagyok egy kapzsi ember, így adtam neki egy kis hagymát, mert véletlenül éppen több volt nálam.
Aztán odajött hozzám egy kis üvegedénnyel, és megkért, hogy vágjak neki egy kis vajat. Azt mondta, hogy felforrósította a serpenyőt, mert meg akarta sütni a krumplit, de kiderült, hogy nincs több olaj és vaj.Megesküdött, hogy mindent visszavásárol tőlem, ezért adtam neki például egy fél kocka vajat. Hiába bizonygatta buzgón, nem adott vissza semmit abból, amit kölcsönkért.
Egy idő után már feladtam a reményt, hogy látok tőle valamit, de azt sem hittem, hogy kérni fog tőlem még valamit. Legközelebb okosan cselekedett, mert elküldte hozzám a fiát, és azt mondta neki, hogy kérjen tőlem cukrot. Nem volt szívem visszautasítani egy kisgyereket, és ismét megadtam neki, amit kért. Ettől kezdve a szomszédasszony újabb és újabb módszereket talált ki, hogy spóroljon a vásárlásain.
Nagyon fárasztó volt. Egy idő után rájöttem, hogy nem csak engem kér, hanem egy másik szomszédunkat is – aki maga is nyugdíjas, és akinek segítségre volt szüksége, és állandóan hiányzott valami például az élelmiszerből, mert túl drága volt. Sajnos ő sem tudott visszautasítani, és megmagyarázta magának, hogy már megint nem kér ennyit, így nem lesz olyan finnyás.
Persze volt ígéret, hogy mindent visszaadnak, de – ahogy nálam is – soha nem fordult elő, hogy a szomszéd akár csak a legkisebb részét is visszaadta volna bármelyik terméknek.Rájöttünk, hogy ez volt az új szomszédunk életmódja, minden termékből elvett egy kicsit, aztán persze semmit sem adott vissza.
Ebből elegem lett, és nem csak nekem, hanem a többi szomszédnak is – úgy éreztük, hogy kirabolnak minket. Annál is inkább, mert ez nem csak néhányszor történt, hanem gyakorlatilag állandóan ismétlődött! Ha még mindig barátok lennénk ezzel a nővel, tudtam volna segíteni neki és megértettem volna a viselkedését, de mi csak szomszédok voltunk.
Ráadásul egyikünk sem gazdag, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy ingyen elajándékozzuk a terményeket! Egy bizonyos ponton úgy döntöttem, hogy ideje véget vetni ennek, így amikor a szomszédasszony ismét megkeresett egy kéréssel – ezúttal sárgarépát kért -, mondtam, hogy sajnos nekem is elfogyott.
A következő alkalommal, amikor meglátogatott, szintén nemet mondtam, és egy idő után végül egyáltalán nem jött hozzám. Ugyanígy tett egy másik szomszéd is, aki szintén elkezdett nemet mondani. Ő is abbahagyta a látogatást. Nagyon boldogok voltunk, hogy megszabadultunk ettől az önző nőtől.
Már régóta barátok vagyunk ezzel a nyugdíjas szomszéddal, de most úgy érzem, hogy a kapcsolatunk megerősödött. Sokszor hoztam neki friss pékárut, hogy megörvendeztessem, amivel nem maradt adós. Rendszeresen találkoztunk, hogy együtt teázzunk, dugványokat és egyebeket osszunk meg. Egymás lakását is szemmel tartottuk, ha valamelyikünknek hosszabb időre el kellett volna mennie.
Az új szomszéddal – bár kezdetben volt rá esély – nem sikerült ilyen kapcsolatot kiépítenünk.Egyszerűen nem tudja, mi a barátság, és nem érti, hogy a segítségnek kölcsönösnek kell lennie. Azt sem érti, hogy nem lehet állandóan zsákmányolni valakit és kihasználni a másikat, még akkor sem, ha az illető hajlandó segíteni.
Az embernek mindig a lelkiismerete szerint kell cselekednie, és jónak kell lennie a másik emberrel, még inkább a felebarátaival. Máskülönben nincs esély a jó kapcsolat kiépítésére.
