Közvetlenül a házasságkötés után össze kellett költöznöm a férjemmel. Azonnal elhatároztuk, hogy spórolunk, hogy saját lakást vehessünk.
De mivel nem volt meg rögtön a szükséges összeg, a férjem szüleinek a lakásában kellett laknunk. A szüleimhez nem tudtunk költözni, mert ők egy kétszobás lakásban laktak, a férjem szülei pedig egy háromszobás lakásban. És kiszámoltuk, hogy körülbelül két évre van szükségünk ahhoz, hogy saját lakást vehessünk.
Van egy bizonyos összeg, de még hozzá kell tennünk, hogy rögtön tudjunk venni egy kétszobás lakást. Anyósom elég szigorú és kategorikus nő, szerinte mindenkinek az ő véleményére kell hallgatnia, és úgy kell cselekednie, ahogy ő jónak látja. Nos, és a mi kapcsolatunk is erre az elvre épült vele. Én úgy gondolom, hogy nekem úgy kell viselkednem, ahogy én akarom magamnak, és nem úgy, ahogy mások diktálják nekem, védem a véleményemet és a gondolataimat. Az anyósomnak ez persze nem tetszik.
És a férjem most már jobban hallgat az én véleményemre, mint az anyóséra. És ez persze nagyon megviselte az anyját, mondván, hogy lám, hány évig élt az anyja szabályai szerint, és most itt jön egy nő, akire most hallgat. Azóta az anyósom igyekszik bebizonyítani, hogy ő a fő házvezetőnő ebben a házban. És ezt így csinálja: a férjemmel nem mentünk haza rögtön munka után, néha betértünk egy bárba vagy étterembe, esetleg moziba, és csak utána jöttünk haza.
És ott várt minket az anyós, és hol voltatok olyan sokáig? Én vártam rátok, még vacsorát is készítettem. De az már kihűlt. Egyedül kellett ennem, magányosan. Miért vártál ránk? Ha enni akartál, akkor ülj le és egyél. És legközelebb ne várj meg minket, egyél egyedül, és miért akarod megmondani nekem, hogy mit csináljak. Miért te fogod eldönteni, hogy mit csináljak és mikor üljek le enni.
Egy nap megkérdeztem az anyósomat: A férjem és én magunk vásároljuk a saját terményeinket. És egyedül is el tudom készíteni a vacsorát magamnak és a férjemnek. És nem kell mindannyiunknak főznöd – miért adnék neked külön helyet a hűtőben? Mi lenne, ha mégis megosztanánk az ételt? Minden grammot megszámolunk, és egyszer csak elveszek tőled valamit! Hát majd a lakásodban fogsz lakni, majd ott hozod a szabályaidat. És amíg az én lakásomban laksz, addig tartsd be a szabályaimat! Az én hűtőmben minden közös.
És akkor volt az is, amikor a férjem anyja meglátott minket a szobánkban enni, és elkezdte mondani: És elfelejtettétek, hogy a konyhában esztek? Az én lakásomban csak ott esztek. Bárcsak ne látnék még egyszer ilyet nálam! Jó! Aztán volt egy kis szabadidőm, és elhatároztam, hogy kitakarítom a házat. Mindent ropogósra takarítottam. De hazajött az anyósom, és rögtön vádak hulláma zúdult rám: Hát miért takarítottad ki a házat? Meg akartad mutatni, hogy rossz házvezetőnő vagyok, és nem tudok takarítani? És ezután a helyzet után elkezdte ellenőrizni minden lépésemet. Amikor magam és a férjem után elmosogattam az edényeket, a férjem anyja utána újra elmosogatott.
Ugyanez vonatkozott a takarításra is – mindent újra letörölt utánam. Amikor én betettem a cipőmet a szekrénybe, ő tette a szőnyegre; amikor én akasztottam a ruháimat a szekrénybe, ő akasztotta fel őket az előszobában lévő fogasra. És így szó szerint mindent ő csinált. Ettől a fajta élettől elfáradtam, és kényszerítettem a férjemet, hogy költözzünk a szüleimhez. Jobb volt nekem egy kisebb lakásban élni, de az idegeimmel együtt.
De az anyjával élni nem akartam újra. De anyósom még ebben is nagy hátrányokat talált. Hamarosan saját lakást vettünk. Aztán elkezdtünk benne élni, úgy, hogy a férjem munkahelyet váltott, én pedig távmunkában dolgoztam. És egy év alatt sikerült mindent berendeznünk a lakásban, és megünnepelni a lakásavatót. Meg kellett hívnunk az anyósomat, és még nálunk is megpróbálta felállítani a szabályait: az edényeket azonnal el kell mosogatni!
És a csirkét már most le kell kapcsolni, mert száraz és ízetlen lesz, amire én azt válaszoltam neki: Szóval igen. Ez az én lakásom, és ebben én vagyok a háziasszony. És ez azt jelenti, hogy itt én hozom a szabályokat. És nem te. És te diktálod a szabályokat a lakásodban!
Azóta az anyósom nem parancsol többé, és ritkán jön hozzánk. És ha mégis eljön, akkor is csak hallgat, nem szól többet hozzám. Ilyen esetben fontos, hogy mindent azonnal kifejezz az anyósodnak, különben továbbra is megpróbál majd parancsolgatni neked.
