Azt mondják, hogy a véletlenek soha nem véletlenek.Erre most jöttem rá. Ez egy átlagos nap volt. Elmentem a szupermarketbe, bevásároltam, és elindultam a kijárat felé. Hirtelen megszólalt a riasztó a kapunál, és hallottam egy kiáltást:
– Vissza! – A biztonsági őr volt az, de azt hittem, ismerem valahonnan. Megnéztem a nevét a jelvényén – Rafal, te vagy az? – Igen, és ismerjük egymást? A férfi még néhány másodpercig nézett rám. Már azt hittem, hogy tévedtem – Natalia?
– Felismert engem. – Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után találkozunk – a kilencvenes években voltunk. A lányok akkoriban a “pajkos” pasikba szerettek bele. Én pedig kaptam egyet – fekete bőrdzseki, motor, sűrű haj, ami még a sisak alatt is lenyűgöző volt.Sokat beszélgettünk, nevettünk, terveket szövögettünk.
– Kaszkadőr leszek. Filmekben fogok szerepelni” – mondta Rafal. 19 évesek voltunk akkor mindketten. Ő elsőéves volt a színművészeti iskolában. Nyáron pedig különböző munkákat vállalt, hogy keressen valamit. De láttam más fiúkat is, akik lányoknak udvaroltak.
Én is ilyen romantikáról álmodtam – filmek, virágok, kávézók -, és ezért elhívott randizni. Amit akkor még nem tudtam, hogy minden alkalommal azért imádkozott, hogy legyen elég pénze, hogy kifizethessen engem. Én pedig mindig tiramisut rendeltem.Akkoriban újdonság volt, és ez volt a legdrágább desszert, de nagyon élveztem.
Legalább egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha Olaszországban lennék. Arról álmodoztam, hogy híres divattervező leszek Milánóban, és egyszer pezsgőt rendeltünk. Néhány pohár után Rafal azt javasolta, hogy menjünk át hozzá, és maradjak ott éjszakára. Később megtudtam, hogy a pezsgőt más férfiak fizették. Úgy néztek rám, mint egy darab húsra, pedig már részegen sétálgattam a kávézóban, mintha a milánói kifutón lennék.
Így Rafał hazavitt. Ez volt életem legszebb éjszakája. Igazi nő lettem, és még jobban beleszerettem, de egy hónappal később dobott. Minden kislányos álmom egy pillanat alatt szertefoszlott – Tudod, találkoztam egy tapasztaltabb nővel. Ő jobban illik hozzám. Ő már sokat elért, és tud nekem segíteni. Kaszkadőr akarok lenni. És vannak barátai a szakmában. Még azt is elintézte, hogy próbálni tudjak” – mondta a férfi. “Ez fontosabb, mint a szerelmünk?
– Kérdeztem, és elmentem. Ami abban a pillanatban a szívemben zajlott, azt nem is lehet szavakkal leírni. Legszívesebben elzárkóztam volna az egész világ elől, és üvöltöttem volna a fájdalomtól és a frusztrációtól.Még mindig vele akartam lenni. Még akkor is, ha így elhagyott. És most 20 év után találkozom vele – nem egy jóképű, dús hajú fiú, hanem egy kövér és kopasz férfi. Biztonsági őr egy szupermarketben – Mégsem lettél kaszkadőr?
– Kérdeztem – Nem lettem az, nem jött össze. Nem mindig azt kapod, amit szeretnél. De látom, hogy sikerrel jártál. Látszik a ruhákon.Elhagytam a boltot, de valahogy nem tudtam elfelejteni Rafalt. De ő már nem az a kemény fickó a fekete bőrdzsekiben, én pedig nem az a lány vagyok, akinek nincsenek emlékei. Néhány nap múlva újra megláttam őt a boltban. Először ki akarta vinni a bevásárlást a kocsimhoz:
“Hadd segítsek, minek kell cipekedni” – javasolta. Nos, udvariasságból beleegyeztem.Hirtelen zavarba jött, és motyogott valamit, amit először nem értettem: – Tudod, akkor még olyan hülye voltam. Egy fiatal szar, nem értettem semmit… – De már olyan régen volt, hogy már el is felejtettem. Van munkám, családom. A férjemnek saját vállalkozása van, minden úgy alakult, ahogyan kellett – Ön szerint kudarcot vallottam? Hogy semmi sem sikerült az életemben?
Azt hiszed, hogy olyan boldogtalan vagyok – miért, ez látszik rajtad. Ne feledd, akkoriban a próbákról beszéltem. Most már nem mennék oda. Nem volt tapasztalatom. Eltörtem a lábam. Nos, és azután már nem érdekeltem őket. Fel kellett adnom az ötletet. Elvállaltam az első jobb munkát, hogy legyen egy kis pénzem.
De később a karrieremmel nem ment olyan jól.Megházasodtam, 10 évig voltunk együtt, aztán elváltam.Elment egy gazdag olasz férfihoz. A fiát velem hagyta. És látod, így történt ez velem. És a fiam pont olyan, mint én voltam fiatalon. Színész akar lenni. Azt tanácsolom neki, hogy ne tegye, nem akarom, hogy megismételje az én hibáimat. Nem hallgat rám.
Azt mondja, hogy ezt magának kell kiderítenie. És én mit tehetek? A legfontosabb, hogy nem egy életre szóló testőr, mint én – Tudod, a fiad a saját álmát valósítja meg. Meggyőződésem, hogy színész lesz belőle. És nem fogja megismételni a hibáit – de valamit megértettem.Az életben minden visszatér az emberhez.És mindennek, amit teszünk, következményei vannak.
