Justyna és Andrew egy tipikus fiatal pár. Még nincsenek gyerekeik, de egyébként tipikus család. A házukban laknak, van egy kis kertjük, egy kutyájuk, egy macskájuk. A barátjuk menedzserként dolgozik.
A barátnő otthonról keres plusz pénzt. Minden jónak tűnt, amíg a kollégák fel nem vetették, hogy több kellene a fizetéséből. Ha állandóan panaszkodik, az azt jelenti, hogy nem tartja kézben a családi költségvetést. A fiú elgondolkodott a dolgon, és este követelte a feleségétől a költségelszámolást. A lány meglepődött.
Őszintén bevallotta, hogy ma kifizette a számlákat, vett némi élelmiszert és magának sampont, ajakápolót. András követelte a számlákat, ami még jobban megdöbbentette a feleségét. A dolgok között kutakodva mindenről talált nyugtát. A világítás költségére nem volt kérdése. Az étellel is megelégedett, az összeg csekély volt. A drogériás blokk azonban felháborodásának viharát váltotta ki.
A sampon túl drágának tűnt, a testápoló pedig szerinte egyáltalán felesleges vásárlás volt, főleg ilyen összegért. Justina ránézett, és nem értette, miről beszél. És milyen jó, hogy még nem tudja, hogy hajpakolást vesz. A lány megpróbálta meggyőzni a férjét, azzal magyarázva, hogy ez egy normális ár. Elvégre hosszú haja van, és gondos ápolást igényel. Az ajkai is ápolásra szorulnak.
De András nem akart hallani semmit. Kijelentette, hogy ő maga fogja megvenni a sampont. De Jusztinának nem volt szüksége ilyen segítségre. Egyedül is meg tudta keresni, amire szüksége volt. Vitatkoztak. Végül a barátja kijelentette, hogy külön költségvetésből fognak élni.
Justyna beleegyezett. Jól keresett, de szinte mindent a férje által felvett hitelek törlesztésére költött. Most már magának kellett ezzel foglalkoznia, és a hét minden gond nélkül telt el. Az ételek még mindig a hűtőben voltak, a mosogatószer is. Hitelek törlesztve, számlák kifizetve. Az új hét nehézségeket hozott. A mosogatógép tablettái elfogytak.
A fiú venni akart belőle, de az árat látva elkomorult. Kijáratot keresve felhalmozta az edényeket. Justina elmosogatta a sajátját, az övé nem mozdult. Amikor az edényhegy ijesztővé vált, elment, és megvásárolta a legegyszerűbb mosószert. Azt hitte, hogy összevissza kapkodja a fejét, hogy sok pénzt költsön felesleges dolgokra, de egy órát mosogatott. És még mindig nem sikerült mindent kimosnia, mert a folyadék rosszul habzott, és nem akart lemosódni.
Ennek eredményeként elhasználta az egész flakont. A vízvezetékkel a fiú nem volt “otthon”, mosni nem tudott. Két fürdőszoba volt a házukban. Justyna a kisebbet használta, és maga mosdott. A második két hét után szörnyen nézett ki. Mellette egy hegynyi koszos ruha volt. Mert a mosással nem volt mit kezdeni az opakánál.
Vett egy kézmosó mosószert, beindította a mosógépet, de az nem működött. Egy zokni beleesett a szűrőbe, és az összes hab kijött. Szakembert kellett hívnia. Egy rakás pénzt költött. Ezután Andrew félt a mosógéptől. Justyna viszont kézzel mosta ki a finom ágyneműt, és vitte az ágyneműt a szüleinek. Így ment el hozzájuk látogatóba. A harmadik héten a lány elfoglalta a legkisebb szobát.
A konyhát két részre osztotta, és csak a sajátját takarította. A tűzhelyet nem használta. Rájött, hogy van elég pénze, és megengedheti magának az étkeztetést. Ezért csak egy mikrohullámú sütőre volt szüksége. Megtörölte maga után, és ekkorra Justina már kipihentnek érezte magát. Elég szabadideje volt. És elkezdett jobban aludni, mert kiderült, hogy egyedül aludni nagyon jó.
Andrew viszont valami érthetetlen dologgá változott. Borotválatlanul, gyűrött, koszos ruhában, állandóan dühösen járkált. A barátainak kellett megmenteniük. Meglátogatták, gyorsan rendbe tették a dolgokat, majd elmagyarázták, hogy nem lehet mindig megmenteni.
