Pogány Judit neve egyet jelentett a magyar színházzal. Senkihez sem hasonlítható, csengő-bizsergő hangja, egyedi beszédstílusa és elementáris tehetsége tette őt az ország egyik legkülönlegesebb művészévé.
Ám kevesen tudják: ő maga soha nem akart színész lenni. Közgazdasági technikumban tanult, irodai munkára készült, sőt egy időben az is megfordult a fejében, hogy képesítés nélkül tanyasi tanítónő lesz. De a sors – és Zsámbéki Gábor igazgató – mást akart. Kaposváron megkapta első szerepét, és onnantól nem volt visszaút.
De hogyan jutott el odáig, hogy mégis a színpad lett az élete? Pályája legelején még saját hangjától is megrémült. Egy próba után visszahallgatta magnóra vett mondatait, és úgy érezte: „Ezt a hangot nem szabad ráerőltetni az emberekre!” Le akart lépni, hátat fordítani a színháznak. De jött a nagy pillanat: Shakespeare Ahogy tetszik című darabja, ahol Rosalindaként állt a pesti közönség elé.
A Madách Színház közönsége felállva ünnepelte – 23 percen keresztül zúgott a vastaps! Kaposvár aranykorának egyik legfényesebb csillaga lett, az ország egyik legelismertebb színésznője.
De miért dönt most úgy, hogy végleg elhagyja a színpadot? Mi történt vele? 81 éves korára a test feladta azt, amit a lélek még vinne tovább. Pogány Judit szívszorító őszinteséggel vallotta be: „Olvasni már nem tudok…” Szembetegsége, a makuladegeneráció miatt a szerepeit óriási betűmérettel nyomtatják, hogy egyáltalán el tudja olvasni.
Könyveket, darabokat már nem lát – kollégái olvassák fel neki hangüzenetben, nap mint nap. VIA Maszol
