Lila harmincéves volt, és az elmúlt öt év megtanította, hogy a gyász sosem múlik el. Hat hónapos terhesen elveszítette a kisfiát, majd három hónappal később a férje is elhagyta. Egyedül maradt egy kis lakásban, próbálva kitalálni, hogyan élhet tovább.
Marketingesként dolgozott, keddenként terápiára járt, csütörtökönként gyásztámogató csoportra. De az üresség nem múlt el.
Egy tavaszi péntek délután azonban megváltozott minden. Miközben a telefonját nézte, megszólalt a csengő. Egy kislány állt az ajtó előtt, kétségbeesett szemekkel. Azt mondta, hogy az anyukája bent van, és hogy látnia kell. Lila zavarba jött, de megengedte, hogy bemehessen. A kislány azt mondta, az anyja örökre elment, és kétségbeesetten kérte, hogy hívja őt.
Lila összezavarodott, de a kislány szemében valami ismerős fájdalmat érzett, amit maga is átélt. Végül megfogta a kezét, és kivezette a hideg éjszakába, hogy segítsen neki.
Amikor elértek egy lepukkant épülethez, a kislány elvezette őt egy lakásba, ahol egy férfi, Jeffrey, az apja eszméletlenül feküdt a földön. A férfi részeg volt, és nem tudott magához térni. Lila segített neki felkelni, miközben a kislány, Cassie, sírt. Jeffrey, látva lányát, bocsánatot kért tőle, és belátta, hogy nem volt elég erős, hogy felnevelje.
Lila azonnal segített Jeffrey-nek, hogy kijöjjön a gyászból, és elinduljon a gyógyulás felé. Cassie és Jeffrey barátokká váltak, és lassan kezdtek összeszedni magukat. Lila és Jeffrey egyre több időt töltöttek együtt, és végül beleszerettek egymásba. Egy év múlva összeházasodtak, és megszületett a kisfiúk, Henry. A családjuk végre teljes lett.
Amikor Cassie, most már 9 éves, egyszer azt mondta, hogy az első anyukája küldte el Lilit hozzá, Lila elgondolkodott, hogy talán valóban a sors hozta őket össze.
A gyász nem csak elvesz, hanem vissza is adhat. Lila megtanulta, hogy a veszteség helyet ad valami újnak, valami váratlannak, ami második esély formájában érkezik. Cassie és Jeffrey életébe érkezett, amikor a legnagyobb szükség volt rá, és ő is akkor találkozott velük, amikor nekik volt rá szükségük. A család újra rátalált a szeretetre, és Lila biztos volt benne, hogy valahol Bess, a kislány első anyukája, mosolyog.
