Évtizedek óta dolgozom együtt Empatákkal a workshopjaimon vagy egyéni üléseken. Sokszor Földangyaloknak hívom az Empatákat, mert minden Empata Földangyal, de fordítva ez nem igaz, tehát nem minden Földangyal visel Empata tulajdonságokat, bár nagyon sokban hasonlítanak.
Az Empaták nemcsak spirituálisan extra szenzitívek, hanem az idegrendszerük is olyan fokú érzékenységgel bír, ami meghatározza a fizikai világban való létezni tudásukat. Míg a természetközeli helyek, élelmiszerek, használati eszközök feltöltik és erősítik őket, addig a mesterséges anyagok, az elektromos hálózatok, a természettől való elszakadás komoly kihívás elé állítja őket a mindennapok során, kibillentve őket az egyensúlyi állapotból, ami allergiához, migrénhez, illetve egyéb idegrendszeri betegségekhez vezethet.
A jó tanács, hogy nézd meg milyen emberekkel veszed körbe magad, az Empatáknál hatványozottan érvényesül.
Azonban mind a Földangyaloknál, mind az Empatáknál megfigyeltem, hogy nagyon könnyen teremtenek kapcsolatot az emberek Lelkével, a bennük lévő legbelsőbb Forrással – az isteni résszel.
Ez abból a mérhetetlen vágyból adódik, hogy meg szeretnék élni azt a feltétel nélküli szeretetérzést, és egységélményt, amit a lélekbirodalmukból hoztak (ez az a hely, ahol a Lélek tartózkodik, mielőtt úgy dönt, hogy leszületik a földi síkra).
Éppen ezért hajlamosak nem arra figyelni, ami a fizikai síkon van, vagy megnyilvánul egy ember személyiségéből, hanem kapcsolatot teremtenek a benne lévő fénnyel, és ezt vetítik ki másokra.
Ezért nagyon fontos tudatosítani az Empatáknál, hogy a Lélek, a legbelsőbb fénymag, az minden emberben csodálatosan gyönyörű. Ámde, itt a bolygón szabad akaratot kaptunk és tudatszintünknek megfelelően választhatunk a bennünk lévő lélek, vagy az egó között. Tehát az a szépség annyiban válik igazzá, amennyiben az emberek nemcsak emlékeznek arra a fényre, és a szeretetre, hanem gondolataikkal, szavaikkal, tetteikkel azt is nyilvánítják ki, azt választják.
Tehát az, hogy egy Empata látja az emberekben a jót, az nem jelenti azt, hogy azok az emberek így is működnek, cselekszenek.
Áldás, hogy az Empata emlékszik a kedvesség, szeretet és együttérzés erejére. És átok, hogy ezt szinte csak másokkal szemben működteti. Hogy elfelejti önmagát szeretni, és elfelejti, hogy ide a Földre nem azért jött, hogy megmentsen, boldoggá tegyen másokat, hanem, hogy Ő itt és most a Földön megélje az öröm, szeretet érzését a fizikai létezésén keresztül, a fizikai életében, környezetében és kapcsolataiban.
Éppen ezért, amikor egy Empata mások valódi arcával, gonoszságával szembesül – akkor elkezdi önmagát hibáztatni, önmagában keresni a hibát, és megindokolni, hogy az emberek biztos okkal viselkednek vele úgy, hogy az nem méltó egy emberi kapcsolatban sem.
Az Empaták fő feladata, hogy megtanuljanak a Földön létezni: örömben, boldogságban, megtanulják megteremteni az egységet a lélek és egó között, és az egót ne ellenségnek lássák, az önszeretetet ne önzésnek tartsák – hanem a középutat választva teremtsenek egységet a kettő között. És tanulják meg az egó és a határok helyes használatát. Önmaguk kifejezésének és választásának útját – kerüljenek az isteni tervükkel összhangba és ne áldozzák fel saját útjukat abba a téves hitbe ringatva magukat, hogy ezzel tesznek jót a világnak.
Amikor egy Empata megtalálja az önszeretet csodálatos útját, olyan fénnyel kezd el ragyogni, hogy ez a fény, rezgés emel majd másokat.
Amíg az Empata feláldozza és megmentőnek képzeli magát, addig nem hoz gyógyulást a világba.
