A szív mélysége és az ég magassága: Az ima ereje

Az élet, a szeretet és a szépség megtapasztalása, ahogy a szentség és az Isteni Kegyelem csoda-áramoltatása, az ima állapotába juttatja az embert, lelkileg lábujjhegyre állítja. Ahhoz azonban, hogy mélyen megnyithassuk az imán keresztül Isteni Énünket, valóban személyes kapcsolatot kell kialakítanunk az élő Istennel.

 

 

Nagyon hasonlít ez a létezéssel való „kommunikációhoz” (a „kommunikáció” ebben az esetben tág értelemben értendő –lehet ez néma hallgatás, a bánat és a bűnbánat felkiáltása, valamint dicsőítés). Ez a „közösség” maga a kimondhatatlan misztérium, amely segít emlékezni arra, hogy Isten létezik, szeret minket, és nem vagyunk elveszve, elfelejtve, és nem kell elmerülnünk a hétköznapi abszurditások mocsarában, belezuhanni a nemlét és az egyetemes sötétség szakadékába, mert van, aki elérhető számunkra, inkarnációkon keresztül, és jelen inkarnációnkban is – elérhető lényünk legmélyén.

Az ima célja nem az, hogy Istent magunkhoz vonzza, mert Ő már közelebb van hozzánk, mint saját magunk. Az ima nem kérés, nem a gyengeséged napi beismerése, hanem szent tered kialakítása, ahol újra és újra megtalálhatod önmagad. Ez abban áll, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, és a belső csend terében felismerjük közelségét. Az igazi imát nem a száj, nem a kéz végzi, hanem a teljes test; a szív mélysége és az ég magassága. Maga Isten is imaként nyilvánul meg azon keresztül, aki átadja magát az imádságnak, egyesítve ezáltal teremtett lényének legmélyebb háláját Isten képmásával.

Az ima a feltámadás élménye, az újjászületés tudatosítása, egy új vízió születése és egy új dimenzió megnyitása.

Az ember nem imádkozik, hanem imává válik. Az ima a létezés állapota, az Örökkévalóság megértése és az Egység harmóniájába való belesimulás.

A csend a lélek oltára. Az ima a szent ostya és a kehely. Az ima hallgatás és párbeszéd, nevetés és könnyek, ünneplés és szomorúság, hála és méltatlankodás.

Akkor hallod meg Isten lépteit, ha csend uralkodik az elmédben. Ha a szíved nyitva van, az elméd is könnyebben fordul Isten felé.

Az ima nem a szavak, hanem a nyitott szív zenéje. Lenyűgöznek bennünket a szavak, mégis a mögöttük lévő csenddel szeretünk találkozni.

Az imában mindent szeretsz, ami létezik. Az ima az átjáró a Kifürkészhetetlenhez.

Nem az Istenhez való ima szólal meg bennünk, hanem mi hallgatunk Isten imájában.

Az ima a legmagasabb szintű zene és a legmagasabb költészet.

Az ima hála az élet ajándékáért. Az ima lélegzet.

Az imádkozó ember a nap huszonnégy órájában imát lehel be, és még az álma is imává válik.

Az imádság által az ember Istent issza, Istent leheli be és Istenben cselekszik.

Az ima nem szavak ismétlése, hanem az Isteni Jelenlét sugallata.

Az ima nem kötelesség, hanem életforma.

Az ima nem követelés, hanem kérés.

Az ima a Léttel való csendes beszélgetésből, a szerelmesek tiszta kapcsolatából, az Univerzum végtelensége iránti csodálatból, Isten ragyogásától való mámorból, a mindent átható titkos élettel való közösségből sarjadzik.

Az ima elvezet lelkiségünk végső próbájához:mennyire tudunk megdöbbenni Isten Kegyelmén.

Hálásnak kell lennünk akkor is, ha beteljesedett, és akkor is, ha csak később fog.

Tedd életed az Úr felé irányuló folyamatos hálaadó imává!

Az ima mindig virágba boruló fává tesz! Ragyogj! Virágozz! Illatozz!

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *