A múlt terhei, fájdalmai alól oldozunk most fel, mi Angyalok. Minden teher közül is a legnehezebb cipelni azt, melyek súlyát önként vetted át másoktól, saját magadat, utadat, fényedet háttérbe szorítva.
Nem kérték, de te örömmel áldoztad fel magad, mások jólétének oltárán. Mert áldozatnak lenni számodra küldetéssé vált, azt hitted így teszel jót, így szolgálod a fényt. Azonban minden szívbéli küldetés örömmel jár…de Te már régóta nem leled szívbéli örömöd. Üressé és színtelenné vált a világ.
Feloldozunk most önként vállalt szerepedből, melyben saját magadról megfeledkezve vetted vállaidra világod terheit.
Feloldozunk, és segítünk, hogy saját fényeddel, erőddel, most önmagad szolgáld, és másoknak csak akkor, úgy, és ott adj, ha tetteid megteremtik az egyensúly szent és áldott állapotát. Feloldozunk, hogy lelked kertjében újra illatos, színes virágok nyíljanak, hogy újra mosollyal tudd köszönteni a világot és önmagad.
Megmutatjuk, az életben a szereteten, örömön keresztül lehet a legtöbbet adni, és segíteni…s, hogy másokat néha hagyni kell, hogy saját terheikkel önmaguk bánjanak el.
Neked szent küldetésed van, emlékezz. Fényt kell, hogy hozz a sötét időkben. Ezt a Fényt szíved öröme, békéje teremtheti csak meg, hogy léteddel emeld a környezeted.
Engedd, hogy feloldozzunk, és levegyük a válladról a terheket…
Teremtőd ajándékaként tesszük ezt most neked, hogy tudd: Ő Téged mindennél jobban szeret.
