Az esküvő egy különleges ünnep. De sajnos egyes párok mostanában ezt az eseményt kereskedelmi célokra használják fel. Egyszer egy ismerősöm meghívott egy esküvőre. Asya hat éve járt Borissal. Egy kollégiumban ismerkedtek meg, és ugyanabban az intézetben tanultak. Asya egész életében arról álmodott, hogy minél hamarabb férjhez megy, de a srác sokkal komolyabban gondolta. De végül meggyőzte a férfit.
Egyszerűen nem bírta elviselni a nyomását. Azt akarta, hogy az esküvő gyönyörű legyen. A fiatal párnak nem volt saját pénze, és a szüleik kénytelenek voltak kölcsönt felvenni. Mindenkit meghívtak, és nagy lakomát szerveztek.
Asya remélte, hogy a vendégek sok pénzt adnak, és ők lesznek a nyertesek. Borisz csak nagyot sóhajtott, nem mert ellentmondani a menyasszonyának.
Asya a legdrágább éttermet, egy dizájner ruhát és a legdrágább toastmestert választotta. A költségeket az általa adományozott pénzből akarta fedezni. A bankett valóban grandiózusra sikeredett. Még soha nem voltam ilyenben. Az ifjú pár úgy nézett ki, mint egy herceg és egy hercegnő. Asya rávette az apját, hogy filmezze le az ajándékok átvételének folyamatát, hogy tudja, ki melyik borítékot adta.
A nászéjszakájuk viharos volt – egész éjjel számolták a pénzt, és kitalálták, ki mit adott. Asya mindent feljegyzett egy jegyzetfüzetbe. Kiderült, hogy az adományozott összeg csak a kiadások egyharmadát fedezte. Asya csalódott volt. Telefonálni és írni kezdett azoknak a vendégeknek, akik szerinte kevesebbet adtak, mint kellett volna. Férjét megdöbbentette a viselkedése.
Néhány vendég küldött pénzt, de a legtöbben egyszerűen azt mondták neki, hogy menjen el, kapzsisággal és merkantilizmussal vádolva. Borisz szégyellte magát miatta. Aszja és Borisz néhány hónappal később szakítottak. A férfi belefáradt a felesége bohóckodásainak elviselésébe. Ráadásul hihetetlen követelései voltak, házat, autót és bundát követelt tőle. Miért? Csak azért, hogy féltékennyé tegye.
