A lányunk egy kedves sráccal, Vadimmal kezdett randizni. Művelt és intelligens volt, és az egyetem utolsó évében elkezdett dolgozni, hogy a jövőre nézve lakást takarítson meg. A férjemmel láttuk, hogy a lányunk nagyon boldog és izgatott, hogy Vadimmal van. Az egyetem elvégzése után a fiatalok úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. De előbb találkozniuk kellett Vadim szüleivel.
Ők meghívtak minket látogatóba. Eljöttünk, és nem gondoltuk, hogy egy ilyen jó fiúnak ilyen lázadó szülei vannak. Szerettünk volna inni egy kicsit, hogy megünnepeljük az ismeretségünket, de Vadim anyja elvette a férjétől a pálinkát, célozgatva, hogy nem kellene… így rájöttünk, hogy gondja van az üveggel, ezért jobb, ha nem provokáljuk.
Aztán Vadym édesanyja elkezdte mondani, hogy jobb lenne, ha az esküvőt a házuk melletti ebédlőben tartanák, hogy az összes rokon elférjen. De mi elleneztük az ilyen rusztikus megoldást, mi azt akartuk, hogy az esküvő igényes legyen. Még jó, hogy a pár támogatott minket, és egy gyönyörű étteremben tartottuk az esküvőt. A gyerekeink imádták, és ez a legfontosabb.
De aztán elkezdődött a legrosszabb, mert az após mégis hozzáfért a dédelgetett üveghez, és miután kiürült, veszekedésbe kezdett. Amikor vége lett az esküvőnek, a házasságközvetítők felhívtak minket, és kérték, hogy azonnal vegyünk fel hitelt. A férjemmel nem is értettük, hogy mi folyik itt… Tényleg sürgősen pénzre volt szüksége a gyerekeknek? De a lányom azt mondta, hogy nincs szükségük pénzre, és nem kérnek tőlünk kölcsönt.
De kiderült, hogy a házasságközvetítők voltak azok, akiknek sürgősen ki kellett fizetniük az adósságukat, és nekik nem volt pénzük. Ezért megkértek minket, hogy vegyünk fel nekik kölcsönt. A kifogásuk a következő volt: most már egy család vagyunk, segítenünk kell egymásnak. Nem folytattam a beszélgetést a házasságközvetítővel, mert elkezdett idegeskedni. Megsértődött, és nem hívott minket többet, de ettől csak jobban éreztem magam.
