Max és Nastya a középiskola óta jártak. Ugyanarra az egyetemre jártak, és ott mindenki tudta, hogy a fiatalok a diploma megszerzése után összeházasodnak. Mindenki szerette ezt a párt… kivéve Sashát. Alexandra egy gazdag családból származó lány volt. Az anyagi helyzet mellett a lány ördögien szép is volt, és minden második pasi szerelmes volt belé, de ő Maxot választotta, és nem akart másra gondolni.
Sasha nagyon alattomos és borzasztóan csúnya módon elverte Maxot Nastyától. Hogy ne menjünk bele a részletekbe, mondjuk úgy, hogy Sasha mesterien állította be Nastya egyszerű kommunikációját az osztálytársával, mint flörtölést vele. Az eset után Max és Nastya soha többé nem látták egymást… soha az életben. Egy hónappal a válás után Nastya megtudta, hogy terhes, de Maxnak nem szólt semmit, mert szerinte ez nem volt helyénvaló – a férfi Sasha mellett döntött…..
Nastya szabadságot vett ki az iskolából, megszületett a lánya, és azóta elkezdődött élete legnehezebb időszaka. Óvónőként dolgozott, és munka után részmunkaidőben kellett dolgoznia, hogy a kis Yuliának ne legyen szüksége semmire. Közben Max és Sasha belekóstoltak a családi életbe. Eljegyezték egymást, de Max minden nap rájött, hogy Sasha volt a legnagyobb hibája az életében.
Amikor Yulia 19 éves lett, Nastya eltűnt. A megállás nélküli munka minden energiát és életerőt kiszívott belőle. Yulia állandóan magát hibáztatta, azt hitte, hogy az anyja az ő kedvéért tette ki magát, és aláásta az egészségét. Max és Sasha ekkorra már elváltak, és mivel Alexandra családja azt ígérte, hogy egész életében üldözni fogja a srácot, a szakítás után egy másik országba költözött. Aznap álmodott egy álmot Nasztyával.
Az álomban egy kisbabával a karjában állt, és azt mondta, hogy a lánya szemei az apjától származnak. Max azonnal felpattant a helyéről és tárcsázta az anyját. – Drágám, reggel öt óra van. Mi történt, ami olyan sürgős? – Kérdezte Maxim anyja, miközben felvette a telefont. – Anya, ez most furcsán fog hangzani, de tudod, hogy van Násztya? Ekkor Maxim megtudta a teljes igazságot Nasztya haláláról és arról, hogy van egy lánya.
Az édesanyja sajnos mindenről csak a lány halála után értesült… Másnap Maxim felszállt az első járatra, amely hazafelé tartott. Azonnal a temetőbe sietett, és ott nem volt nehéz megtalálni Násztya emlékművét – a lány ott térdelt előtte, és hangosan zokogott. – Yulia? – Kérdezte Maxim.
– Te ki vagy? – A lány felemelte hatalmas égszínkék szemeit; tényleg úgy néztek ki, mint Maxim szemei. – Én… – Max zavarba jött, és azt sem tudta, hogyan mutatkozzon be, – Yulia, az apád vagyok. – Hol voltál egész idő alatt? Csak most jutott eszedbe róla? Már túl késő! Miattad halt meg most anya. – Csak tegnap tudtam meg, hogy van egy lányom. Azok ketten sokat beszélgettek.
Ezt tették Anasztázia nem fizikai jelenlétében. Egyedül tértek vissza a temetőből. És két hónappal később Maxim rábeszélte Juliát, hogy menjen vele külföldre. – Visszajövünk majd ide, ugye! – Kérdezte Yulia könnyes szemmel: – Itt vannak a rokonaink… Anya. – Persze, drágám, itt vannak a gyökereink, biztosan visszajövünk. És anya mindenhol velünk van. Egy milliméterre sincs tőlünk.
