A szomszédos gyerekek kiabáltak a bejáratnál: “Anya, nyisd ki, fázunk.” Nem bírtam tovább nézni azt a képet!

Kint jéghideg volt: alig tudtam eljutni a bejáratig. Felnéztem, és ismerős jelenetet láttam: régi kabátban lévő szomszéd gyerekek, akik képtelenek bejutni a lakásba. “Anya, nyisd ki, megfagyunk…” – Mi van, megint elaludtál, nem hallod? A nyolcéves Vika nagyot sóhajtott és bólintott. Négyéves bátyja sírva zokogott.

– Menjünk át hozzám! Majd felmelegedünk, és keresünk neked valami ennivalót. A fiúk felvonszoltak a lépcsőn a fenti emeletre. Nem ez volt az első eset, hogy egy részeg anya “kiküldte” a gyerekeit, hogy egy bérelt egyszobás lakásban magánéletet éljenek a párjával. És minden ugyanúgy végződött: a részeg pár elaludt a meleg ágyban, míg a gyerekek a bejáratban maradtak.

Egyszer még éjszakára is nálam kellett hagynom őket, mert nem tudtuk elérni őket. Reggel szidást kaptam ettől a gyászoló anyukától, aki azt mondta, hogy figyelmeztetés nélkül vitte el a gyerekeket. Valószínűleg ideje volt panaszt tenni, mielőtt valami szörnyűség történik. Nyáron ez rendben van, de itt fagyos tél van, a gyerekeknek még rendes meleg ruhájuk sincs, halálra fognak fagyni…

Így aznap este a gyerekekkel nem tudtunk újra bejutni a lakásba, pedig Vika azt mondta, hogy messziről látta, amikor még a bátyjával sétáltak, hogy Vova bácsi, az anyja lakótársa kijött a bejáratból és elment valahova. Nekem ez furcsának tűnt, de arra gondoltam, hogy a lány tévedhetett, hiszen messziről látta. Anyám reggel sem nyitotta ki az ajtót. Fel kellett hívnom a rendőrséget, és igazgatási szabadságot kellett kérnem a munkahelyemen.

A rendőrségnek sokáig tartott, mire megérkeztek. Amikor megérkeztek, be kellett törniük az ajtót. Galina, Vika és Szása édesanyja az ágyban feküdt, nem mozdult, de élt. A rendőrök mentőt hívtak. A kiérkező orvos Galinánál vagy agyvérzést, vagy szívrohamot állapított meg. Nyilvánvaló volt, hogy valami történt az asszonnyal az éjjel, de mivel nem érkezett időben orvosi segítség, nagyon kevés esély volt a gyermekes anya megmentésére.

A nőt kórházba vitték, a gyerekek pedig egyelőre velem maradhattak. Sokáig kellett tanúskodnom, aláírnom néhány papírt, és segítenem kellett elkészíteni Halyna élettársának fantomképét. A rendőrségnek meg kellett találnia ezt a férfit, hogy kiderítsék, ártott-e az élettársának, amiért a nő ilyen állapotban volt.

– Tánya néni, ha anya meghal, magadnál tartasz minket? Nem akarok árvaházba menni… Láttam a tévében, hogy ott nagyon rosszul vannak a gyerekek… Vika szánakozó szemekkel nézett rám, és én nem tudtam, mit mondjak neki. Sajnáltam ezeket a gyerekeket, de magam sem voltam túl boldog. Egész életemben egyedül neveltem az egyetlen fiamat, és csak nemrég sóhajtottam fel, amikor a fiam elvégezte a főiskolát és munkát kapott.

Bár most egy másik városban él, és eltartja magát, valószínűleg hamarosan megnősül, és nekem kell majd segítenem neki a lakással és a leendő unokákkal kapcsolatban. Ezeket a gondolatokat fejeztem ki a nyomozónak, aki felajánlotta nekem a gyámságot, amikor elhozta a hírt, hogy Galya szomszédom nincs többé – Tatjana Petrovna, az állam segíteni fog önnek ebben a jó ügyben.

Minden egyes gyermek után túlélő hozzátartozói nyugdíjat kap, és a nevelt gyermekek után járó juttatás sem rossz most, meg fogod oldani. Még mindig féltem: konzultálnom kellett a fiammal. Aznap este felhívtam, és elmondtam neki, mi történt: “Anya, ez rajtad múlik, de én a helyedben beleegyeznék.

Ismerve téged, gyanítom, hogy ha másképp teszel, később kétségek gyötörnek majd, hogy rosszul cselekedtél. Az idegeid felmondják a szolgálatot, még nagyobb leszel, és nekem egy egészséges anyára van szükségem! “Akkor gyere és ismerkedj meg az új rokonaiddal. Vika és Szása velem maradtak. Az állami segély, amit kapok, tényleg elég arra, hogy eltartsam őket, és az életem sokkal érdekesebb és változatosabb lett velük, mintha visszatértem volna azokba az időkbe, amikor a felnőtt fiam még csecsemő volt.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *