Marta és férje a városban éltek. Már 8 éve voltak házasok, és mindvégig csak hétvégén járt haza. Egy nap Marta bevásárolt, és eljött a szüleihez egy hétre. A lány már a küszöbön elkerekedett a szeme. A konyhában az apja és egy 4 év körüli fiú ült az asztalnál. Az apa óvatosan etette a fiút kanállal, miközben beszélt hozzá:
– “Ó, milyen jó kisfiú Nikita! Szia, apa!” – mondta Marta szándékosan hangosan. “Szia, kislányom!” – válaszolta a férfi, rá sem nézve a lányra – “Hű, milyen jó kisfiú!” – biztatta újra a fiút. Márta megsértődött, hogy az apja nem ölelte meg hirtelen felindulásból, ahogy mindig is szerette. Odament hozzájuk, leült melléjük, és megkérdezte: “Ő kicsoda?” “Ő Nikita, az unokám” – válaszolta a férfi boldogan.
– Milyen unoka?” – tekintve, hogy Marta egyke volt, apja ezen kijelentése rendkívül váratlanul érte – “Úgy tűnik, neked nincs házasságon kívüli gyereked.” – Igen, egy rendes, szeretett unoka – válaszolt a férfi mindenre gúnyos mosollyal, de egyértelmű volt, hogy komolyan beszél.” – Apa, magyarázatot várok – Marta már majdnem elsírta magát, és ezt apja látta.
– Emlékszel a szomszédasszonyunkra, Rita nénire – kezdte, félretéve a kanalat -, fiatalon szerelmes voltam belé. Már az esküvőt terveztük, de Szemjon rosszkor tért vissza a katonaságból, és elvette tőlem Ritát. Aztán Rita megszülte Alinát, és nemrég tért haza a városból, gyerekkel a karjában, férj nélkül.
– “Nem értem, várj, mi köze ennek a történetnek bármihez is?” – Felnőtt lány vagy, nem érted. Nikita Alina fia, és nagy valószínűséggel az unokám. A nagyapja már régen elment, az apja sem él, de a fiúnak szüksége van egy férfi kezére. Ezért úgy döntöttem, hogy gondoskodom az unokámról. Te és a férjed két évvel ezelőtt bejelentettétek, hogy nem terveztek gyereket, és anyádnak és nekem nincs kinek adni a szeretetünket, ezért találtunk megoldást. Amíg Marta sírva fonta a kezét az arcára, az apja és a kis Nikita sétálni mentek.
Néhány perc múlva a lány anyja lépett be a házba: – Ki az? Ó, a lányom, mi a baj? “Miért sírsz?” Az anya gyengéden átölelte a lányt. “A férjed teljesen megőrült! Megtalálta az unokáját… – Nikitával már találkoztál, tehát már találkoztál vele. Hát nem kedves?” Az anya ugyanolyan buta mosollyal nézett Mártára, mint az apja néhány perccel ezelőtt.
– Ó, te jó ég! Ti ketten összejátszotok, vagy mi?” Márta nem tudott megnyugodni. “Hát, lányom, meg kell értened minket. Nem lehet, hogy egy felnőtt férfit teszteljenek, hogy rokonságot létesítsen egy gyerekkel.” – Anya, mi van, ha unokát adok neked, egy fiút, aztán egy lányt? “Előbb szülj, lányom, a mi szeretetünk kettőre vagy tízre is elég – nevetett az asszony.
