Két gyermek van a családunkban. Van egy öcsém, aki nem ért el semmit az életben. Anyám mindig is jobban szerette őt, mint engem. Harmincéves, és anyám még mindig sajnálja, és mindent megtesz érte. Emiatt soha nem nőtt fel. Gyermekkora óta anyám mindenkitől megvédte őt, és még akkor is, ha rosszul viselkedett, engem hibáztatott, és engem büntetett helyette.
Én voltam az idősebb! És ő anyu kedvence. Már tinédzserként rájöttem, hogy mindent nekem kell elérnem, ezért 18 éves koromban elköltöztem, és dolgozni kezdtem. A bátyám tandíját kifizették, de nekem előbb pénzt kellett félretennem, és csak utána iratkoztam be. Nagyon nehéz volt számomra, de sikerült, és most már aratom a munkám gyümölcsét. A bátyámnak nem maradt semmije. A szüleinél lakott, és az anyukáján élt.
Talált egy olyan feleséget, mint én; gyerekeik születtek, és most arról panaszkodnak, hogy milyen rossz és igazságtalan az élet. Az én életem lassan jobb lett. Jelzáloghitelt vettem fel egy lakásra, és két munkahelyen kezdtem dolgozni, hogy minél hamarabb törleszthessem az adósságot. Hamarosan a főnökeim közölték velem, hogy előléptettek, és egy évre üzleti útra küldenek.
Nagyon boldog voltam. Amint hazaértem, felhívtam anyukámat, és elmondtam neki a jó hírt. És úgy tűnt, hogy ez az én hibám volt. Elkezdett győzködni, hogy engedjem be a bátyámat és a családomat a lakásomba. Megígérte, hogy vigyázni fog rájuk. A bátyám viszont szintén megígérte, hogy minden rendben lesz, és hogy ne aggódjak. Annak ellenére, hogy nagyon aggódtam a javítások miatt, úgy döntöttem, hogy beengedem őket.
Kilenc hónap telt el, és úgy döntöttem, hogy szólok a bátyámnak, hogy hamarosan visszajövök, hogy időben ki tudják üríteni a lakást, és elvégezzenek egy nagytakarítást. Meghallgatott, és azt mondta, hogy mindent megcsinál. És amikor visszatértem, azt mondta, hogy a felesége terhes a harmadik gyermekükkel, és nem tudnak kiköltözni, mert nincs pénzük. Anyám azt mondta: << “Eleget keresel ahhoz, hogy lakást bérelj, ugye? Ezt hagyd meg a bátyádnak. Hamarosan gyereket várnak>>.
Ezután közöltem a bátyámmal, hogy két hetük van arra, hogy kiürítsék a lakást, különben a rendőrség segít nekik. Anyám elégedetlen volt a döntésemmel, önzőnek és szégyentelennek nevezett, és azt mondta, hogy nem akar többé látni. Rossz ember lettem a családom számára is. Mindannyian kitagadtak, és nem kommunikáltak velem. De ami a legfontosabb, a bátyám kiürítette a lakásomat. Én magam vettem meg. Miért kellett volna a bátyámra hagynom?
