A férjemmel egy szokatlan helyzetben találkoztam, amikor egy gyerekkori barátom felhívott, és megkért, hogy készítsek egy ideiglenes regisztrációt a barátja számára. Korábban is voltak már pasijaim, de csak a lakásom iránt érdeklődtek, amit a szüleim halála után örököltem. Az új ismerősömről kiderült, hogy nagyon kedves és intelligens srác, bár más nemzetiségű és más vallású.
Az első naptól kezdve fülig beleszerettem, és biztos voltam benne, hogy a többi pasival ellentétben őt csak én érdeklem, nem a lakás. Hamarosan összeházasodtunk, bár a családjaink ellenezték. A férjem szülei hívők voltak, és minden alkalommal emlékeztették a fiukat, hogy ne engedjen a kéréseimnek, és ne egyen disznóhúst. A férfiról kiderült, hogy igazi “bűnös”, és tonnaszámra ette ezt a csodaételt.
Úgy tűnt, hogy a családja végre megbékélt azzal a ténnyel, hogy a fiuk hozzám ment feleségül, amíg egy nap el nem jöttek hozzánk egy hétre, és elkezdték tönkretenni a családunkat. Majdnem két hónapon keresztül apósom és anyósom folyamatosan kérte, hogy látogassanak meg minket, én pedig próbáltam elhalasztani az érkezésüket. De eljött az a pont, amikor a férjem és én is elvesztettük a munkánkat, és nem volt más választásunk, mint a szüleihez fordulni.
Egy hétre jöttek meglátogatni minket, de több hónapig maradtak. A mondás, hogy “idegen kolostorba nem megy az ember a saját szabályaival”, ismeretlen volt számukra. Anyósom mindig követelte, hogy főzzenek nemzeti ételeket, és hajlongjanak a férje előtt. Azután elkezdett kérlelni, hogy változtassak a hitemen, és én nem tudtam róla.
Úgy viselkedtek, mintha ez az ő lakásuk lenne, nem az enyém: a berendezés rossz volt, a felújítás régi. Aztán jöttek az ajánlatok, hogy adjuk el a háromszobás lakást, és vegyünk egy egyszobás lakást, és egyúttal egy dácsát. Tönkreteszik a férjemmel való kapcsolatomat, ő pedig a családját védi. Szeretem őt, de nem tudom, hogyan lehet így élni.
