Nagyapám 40 évig volt a nagyanyám felesége. Amennyire emlékszem, nagyon szerette őt, és bár nagyon öreg volt, minden problémáját elintézte, hogy jól érezze magát, és ne legyenek szükségletei. Amikor bármilyen családi ünnepséget tartottunk, mindig nagyapám volt a főnök, és ő irányította az egész mulatság menetét, hogy minden a terv szerint menjen.
Nagyapa gyakran megoldotta a problémáinkat, például amikor a nővérem azt mondta, hogy balettozni akar, nagyapa vett neki egyenruhát és pointe cipőt, nekem pedig profi focilabdát vett, amikor akkoriban nagyon szerettem focizni. Mindenkinek a legjobb tudása szerint segített… Általánosságban elmondható, hogy nagyapám arany ember volt, és mindezt nagyanyám túlzott szeretetének köszönhette, aki minden választásában támogatta őt, és mindig mellette állt, bármennyire is tévedett.
Alig egy évvel ezelőtt hunyt el a nagyapám és a nagymamám. Mindannyiunknak nagyon sokáig hiányzott, de a fő és legsúlyosabb csapás nagyapámat érte. Tudva, hogy mennyire szerették egymást, el sem tudom képzelni, milyen lehetett nagyapámnak a temetés napján. Nagymamám egyik közeli barátja, aki egyben a dácsaszomszédunk is volt, osztozott velünk a gyászban.
Mivel tudta, mennyire rosszul esett nagyapának az élete legfontosabb emberének elvesztése, sok időt kezdett vele tölteni, támogatta őt, és nem hagyta, hogy túlságosan elszomorodjon. Neki is szembe kellett néznie ezzel – a férje néhány éve hunyt el, így első kézből ismerte ezt a fájdalmat. Így aztán egy idő után viszonyba kezdtek, ami az (Ev/V) anyakönyvi hivatalba vezetett.
Örültünk nekik, elvesztették a boldogságukat, de újra megtalálták egymásban. Csak nagyapám új felesége állandóan kerülte a családi találkozókat nagyapám házában. Azt mondta nekünk, hogy nagyapa nem érzi jól magát, így vendégek és partik szóba sem jöhettek. Az új mostohanagymamánk folyamatosan mindent megtett, hogy távol tartson minket tőlük,
Nagyapám pedig, mivel az új felesége agya összezavarodott, már nem jött el hozzánk az ünnepekre. Sajnálom, hogy már régóta nem láttuk nagyapámat, de ha ennyire boldog, akkor legyen, ahogy akarja, mi örülünk, ha újra boldognak látjuk, vagy inkább nem látjuk őt