Egy nagymama az út szélén ülve zoknikat és sálakat árult. Autók mentek el mellette, de egyik sem állt meg. Késő délutánra járt az idő, de az idős hölgy nem akart úgy elmenni, hogy ne adjon el semmit. Hirtelen egy hatalmas fekete autó állt meg mellette, és egy negyvenes éveiben járó férfi szállt ki belőle. Kezében egy hatalmas pénztárcát tartott.
A férfi odalépett az idős asszonyhoz, és megkérdezte tőle: -Mennyibe kerülnek a fejkendői? 50, de 40-ért odaadom. -Miért ilyen olcsók, hiszen kézzel készültek! -Elviszem a zoknikat és a sálakat. De darabja 50. Az összes kollégámnak és barátomnak odaadom őket. Egyébként messze laksz?
-Nem, fiam. Itt van a sarkon túl. -Akkor elviszlek oda. Kezdett sötétedni, és nem volt közvilágítás. A férfi beültette a nagyanyját az első ülésre, bekötötte a biztonsági övet, bekapcsolta a fűtést, és elhajtottak, közben beszélgettek. – “Hol laknak a gyerekeid? Elmentek a fővárost meghódítani? – Nem, az unokáim. Ők már húsz éve a mennyországban vannak.
A férjem is elment, csak fényképek vannak otthon. Már elmúltam 80 éves, és még mindig minden este elmegyek a sírjukhoz. Egész éjjel zoknikat és sálakat kötök, és napközben itt árulom őket. Miközben hallgatta, a férfi egy pillanatra visszarepült a gyerekkorába. Eszébe jutott a nagymamája, aki finom hajdinát főzött neki – mert másra nem volt pénzük -, mesét olvasott neki, megölelte és lefeküdt… “Ó, ez az, ott vagyunk. Innen átveszem.
Köszönöm szépen…” Amikor kiszállt az autóból, a férfi nem ment el. Észrevette, hogy az idős asszony a kunyhóhoz közeledik, amelynek falai és teteje alig volt vízszintes. Másnap reggel az öregasszony arra ébredt, hogy valaki kopogtat az ablakán. Kinézett, és ott állt a férfi. – “Ó, fiam, mi történt? Nem tetszett a zokni?” – Nem, nagymama, hoztam neked valamit… Amikor az öregasszony kijött a tornácra, a férfi odalépett hozzá, kezében több zsák élelemmel, gyógyszerrel és meleg ruhával.
– “Ez az első alkalomra van. Ma jönnek a szerelők, és megjavítják a tetőtöket. Egy másik csapat pedig kazánt hoz és beszereli. A nagymama sírva fakadt, és nem tudott hinni a boldogságának. Remegő karokkal átölelte a férjét, és rájött, hogy még mindig vannak angyalok a világon – csak nem mindegyiknek van szárnya.
