-Galina Ivanovna, jó napot – mondta Petya, amikor meglátta az iskolai tanárnőjét. A nő apró léptekkel ment tovább, és nem fordult meg. -Galina Ivanovna, hadd kísérjem haza – próbálkozott újra Petya. De a nő még a monológjára sem fordult meg. – “Talán nem emlékszik rám, Petya vagyok, egy osztályba jártam a lányával, Irával” –
mondta Petya, közelebb lépett, és a törékeny nő vállára tette a kezét. – “Haza kell jutnom” – mondta a nő remegő hangon, és szemei félve néztek ki a magasházak ablakán. -De mi nem a te környékeden vagyunk, szállj be a kocsiba, elviszlek. Útban a tanárnő háza felé Petya rájött, hogy Galina Ivanovna beteg.
Nem emlékszik semmire, és nem érti, mi történik körülötte. A rémült Ira már az udvarukon szaladgált, és az anyját kereste. Amikor Petya a bejárathoz vitte Galina Ivanovnát, Ira azonnal odaszaladt hozzájuk. – “Köszönöm. Köszönöm szépen…
Anya, hová mentél? Már mindenfelé szaladgáltam. -Irocska, megcsináltad a házi feladatot?” – kezdte Galina Ivanovna. Petya segített Irának hazavinni az anyját. Amikor Galina Ivanovna elaludt, Ira feltette a vízforralót, és beszélgetni kezdtek, elvégre már nyolc év telt el azóta, hogy otthagyták az iskolát. – “Férjhez mentem. De amikor anyámnak memóriazavarai lettek, úgy kezdett viselkedni, mint egy gyerek…
A férjem nem bírta elviselni, és elhagyott. Nem hibáztatom, nekem is nehéz, de neki is nehéz… Még jó, hogy nincsenek gyerekeim, különben nem lenne időm semmire. Anyukám azt hiszi, hogy 12 éves vagyok. Szóval nehéz… és milyen az életed?
Irina újra felélesztette régi érzéseit középiskolai szerelme, Petya iránt. A gimiben még jártak is egy ideig, de valami hülyeség miatt szakítottak. Aztán Irina megtudta, hogy Petya hozzáment az osztálytársukhoz, és sokáig nem tudta megérteni, hogyan merte ezt megtenni. – “Tányát vettem feleségül, véletlen volt, mi magunk sem értettük.
De egy év családi élet után rájöttem, hogy hiba volt. Elváltunk, és nincs gyerekünk. Oké, későre jár, én megyek. De visszajövök, Ira… ígérem, visszajövök. Ira szomorúan nézett ki az ablakon. Megértette, hogy egy ilyen nehéz élet a nagymamájával túl van egy idegen erején. De másnap mégis eljött Petya. Betartotta a szavát. És aztán egyre gyakrabban kezdett el jönni. Irának új reménye támadt.
