Karácsonykor összejöttem az egész családommal. Gyönyörű időszak, mégis nagyapám távolléte emlékeztetett a mögötte lévő szomorú történetre.
Nagyapám a feleségével együtt egy nagy házban élt. Fiatalok és vállalkozó kedvűek voltak, és szinte mindenük megvolt, amire akkoriban szükségük volt. Majdnem, mert két gyermekről álmodtak, és csak anyám volt nekik.
Miután sok sikertelen kísérletet tettek arra, hogy másodszor is teherbe essenek, az orvos azt tanácsolta a nagymamámnak, hogy koncentráljon magára, és éljen nyugodt életmódot – ez tette lehetővé, hogy újra anya lehessen. Nem volt más választás; nagymama feladta a munkáját, és otthon maradt. Kezdetben nem tudta, hogyan birkózzon meg az új szerepével, de ahogy teltek a napok, egyre jobban élvezte.
Korábban mindketten dolgoztak, de ezzel a változással minden költségvetési kérdés a nagypapa felelősségi körébe került. Tulajdonképpen egyik munkából a másikba ment. Nem mintha a nagypapa ezt akarta volna… A nagymama egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy alacsonyabb szinten éljen, mint korábban, a nagypapa pedig annyira szerette őt, hogy nem törődött az egészségével, és minden nap sok órát dolgozott.
Férje szorgalma egy idő után már nem volt hatással a nagymamára. Eszébe sem jutott, hogy reggelit készítsen neki, vagy szelíd rendet tegyen a házban. Mindent a férfi vállára borított, még a mosást vagy a bevásárlást is. Még a lánya gondozását sem vállalta magára, akire minden nap dajka vigyázott. Nyugodt és stresszmentes élete abból állt, hogy rendszeresen elment meglátogatni egy szomszédot, vagy órákig lustálkodott az ágyban, és könyveket olvasott.
Azt hiszem, az orvos, amikor az életmódváltásról beszélt, arra gondolt, hogy sportoljon, vagy megszüntesse a stresszt, nem pedig arra, hogy egész nap “ne csináljon semmit”.
Úgy tűnik, néhány hónap elteltével nagyapám rosszul kezdte érezni magát. Elment a klinikára, ahol erősen elítélték, hogy két munkahelyen dolgozik, és felszólították, hogy azonnal vigyázzon magára. A nagymama, látva, hogy a nagypapa egyre többet marad otthon, és ennek következtében egyre kevesebb pénzt visz haza, hatalmasat zúgolódott! Még azzal is fenyegetőzött, hogy elválik és elveszi a gyereket.
Mit szól ehhez a nagyapa? Nos… Valószínűleg úgy érezte, hogy nem értékeli az az ember, akit annyira szeretett, ezért szívrohamot kapott. Kórházba került, de a kisváros orvostudománya akkoriban nem tudott elég segítséget garantálni, és néhány nap múlva belehalt valamilyen szövődménybe, sajnos ezekről többet nem tudok.
A nagymama két héttel a temetés után egy másik férfival kezdett találkozgatni, akivel nem sokkal később össze is költözött. Az egész család nem tudta elhinni, a nagymama pedig csak ismételgette:
– Az élet úgyis megy tovább. Persze sajnálom a férjemet, mert jó ember volt, de most nehéz nekem férfi nélkül a házban.
Mindenki elfordult a nagymamámtól, és a mai napig senki nem tartja vele a kapcsolatot, én pedig csak szomorú vagyok, hogy nem találkozhattam a nagypapámmal.
