Történt valami, ami teljesen felforgatta a világomat. Felhívtam a férjemet, mert a gyerekeknek hiányzott az apjuk. Egy idő után azt hittem, hogy már letette, de hirtelen olyan beszélgetést hallottam, amitől megdermedt a szívem a mellkasomban.
Otthon ültem, mint mindig, gyerekekkel és játékokkal körülvéve, és vártam a férjemet, aki elment az anyjához ebédelni. Ott mindig nem éreztem magam szívesen látottnak, ezért nem mentem vele.
A gyerekeknek kezdett hiányozni az apjuk, ezért felhívtam, hogy mikor jön vissza. Felvette a telefont, röviden beszélgettünk, majd azt mondta, hogy befejezi a teáját és indul. De… elfelejtette letenni, mire az anyja elkezdte: – Mi van már megint, nem adsz pihenőt? Nem maradhatna egy kicsit egyedül a gyerekekkel? Ó, szegény ember, szegény ember…
Három éve elváltál tőle, és nem tudsz egyszer s mindenkorra. És azt mondja: – Hadd nőjenek még egy kicsit a gyerekek, ő maga nem fog jól gondoskodni róluk, sajnálja a gyerekeket. Nagyobbak lesznek, majd én helyesen cselekszem.” Nem hittem el, amit hallottam.
Ez tényleg a férjem, akivel több éven át megosztottam az életemet? Tényleg válást tervez, és én nem tudok róla semmit? Rögtön utána témát váltottak, én pedig még mindig a fülemhez szorítottam a telefont, képtelen voltam elhinni, ami történt. Annyira elárulva, becsapva éreztem magam.
Végül is mindig is igyekeztem jó feleség és anya lenni. Gondoskodtam a házról, a gyerekekről, igyekeztem meleg és otthonos otthont teremteni. És most kiderül, hogy a férjemnek talán szeretője van? Hogy el akar hagyni engem? Hogy nem tetszik neki az a fajta ember, aki vagyok?Sokáig ültem a telefonommal a kezemben, és nem tudtam, mit tegyek.
A gondolatok őrült módon kavarogtak a fejemben. Beszéljek vele? De mi van, ha nem ismer be semmit?Fogjam a gyerekeket és menjek el?De hová? Hogyan kezdjem elölről az egészet? A mai napig nem tudok nem gondolni arra, amit hallottam.Mi van, ha a férjem tényleg megcsal engem?
Mi van, ha van egy másik? Mi van, ha mindez az anyja miatt van, aki mindig is nem kedvelt engem? Talán ő uszítja őt, és ő, hogy megnyugodjon, bólogat neki? Annyira elveszettnek és megbántottnak érzem magam. Nem tudom, mit tegyek. Annyi kérdés és olyan kevés válasz.
Olyan erőtlennek és magányosnak érzem magam. Nincs senki, akivel beszélhetnék róla, nincs honnan támogatást kérnem. Talán beszélnem kellene a férjemmel, talán szembesítenem kellene azzal, amit hallottam? De félek a reakciójától, félek, hogy minden összeomlik. Mit kellene most tennem?
