Minden fiúnak tetszett a törékeny szőke Maricska. A szépség azonban nem sietett viszonozni az urak vonzalmát. A srácok egyre távolodtak a szépségétől, de érezte, hogy a találkozás az egyetlenegyszerivel még előttük áll. Amikor Mása elhozta vőlegényét, hogy találkozzon a szüleivel, az egész falu meglepődött.
“Hogy tud egy ilyen szép lány beleszeretni egy ilyen férfiba?” – suttogták az emberek – “Ő nem a mi Maricskánkhoz való. Még Maricska édesanyja sem hitte el, hogy a lánya készen áll arra, hogy ezzel a fickóval töltse az életét.
A legjobb életet akarta a gyermekének. És Andrij nemcsak hogy nem jóképű, de szegény parasztcsaládból származik. “Anya, Andrij kedves és őszinte, szeret engem, és én is szeretem őt.
Ez a legfontosabb. Tudom, hogy mindenki emlékeztet a szépségemre. Azt mondják, találhatnék szebb férfit is. De a szépség nem örök. Csak a szerelem örök” – ismerte el Maricska. Szerencsére a szülei nem kérdőjelezték meg lányuk döntését. Nem sokkal később pazar esküvőt tartottak a faluban.
Úgy döntöttek, hogy a városban maradnak, mivel Andrijnak ott volt munkája, Maricska pedig befejezte tanulmányait. Később a párnak született egy fia, majd egy évvel később egy lánya. “Halia, ha tudnád, mennyire szereti az én Mariámat, mennyit játszik a gyerekekkel” – mondta többször is Mariia édesanyja a barátnőjének, miután meglátogatta a fiatal családot.-
Megeteti a gyerekeket, megfürdeti őket, és álomba ringatja őket. Sok pénzt is keres, ezért elfárad. De törődik Maricskával, gondoskodik róla, hogy pihenjen és aludjon.
És tudod, hogy hívja a lányomat? Kékszemű boldogság… Ilyen beszélgetések után a faluban sok asszony kezdte irigyelni Maricskát. Hiszen egyikük sem szenvedett részeges férjjel. Voltak olyanok is, akik minden segítség nélkül vitték az egész háztartást és a gyermekeik nevelését. Szenvedtek a jóképű, hűségesekért.
Ezért nem említette soha senki, hogy Andrij csúnya, és nem illik Maricskához. Néhány évvel később katasztrófa sújtotta a családjukat. Marichka munkából hazafelé tartva elütötte egy autó.
A sofőrről kiderült, hogy részeg volt. A fiatal nő alig élte túl a balesetet, súlyos sérüléseket szenvedett, és az orvosok szerint hosszú távú rehabilitációra lesz szüksége.
A faluban élő nők megvitatták az esetet, és azon tűnődtek, vajon Andrij egy nap elveszíti-e beteg feleségét és két gyermekét. De neki esze ágában sem volt hátrahagyni az ő Maricskáját.
Ő maga vigyázott a gyerekekre, mosott és főzött, szaladt a kórházba, hogy meglátogassa a szerelmét. És csak annyit mondott: “Ne aggódj. Minden rendben lesz. Minden kihívást együtt fogunk leküzdeni.
Te vagy az én kékszemű boldogságom. Meg kellett tanítania a feleségét, hogy megálljon a saját lábán, és életében másodszor megtegye az első lépéseket.
De hála a szeretetének, Maricska átlátott a szúráson. A házaspár hosszú évekig kölcsönös megértésben és tiszteletben élt. De még most is, amikor már mindkettőjük gyermekei és unokái felnőttek, az ősz hajú férfi kék szemű boldogságának nevezi feleségét.
