A nagymamám mindig azt mondta, hogy a rokonaiddal fenn kell tartanod a kapcsolatot, legyenek azok bármilyenek is. Muszáj, és kész. Ilyen nevelés.
Persze átvettem, de a férjem húgához már nincs erőm. És nem csak én, a bátyám is érzi ezt. Úgy alakult, hogy a férjem szülei vettek neki egy lakást a közelünkben. Ő 38 éves, elvált és nincs gyereke.
Mindig is nyitott voltam a férjem rokonaival való kapcsolattartásra, de ez a furcsa hölgy már eleget untatott. Meghívás nélkül is átjöhet hozzánk munka után, vacsorát kérve.
Annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyunk vele olyan bizalmas viszonyban. Nem elég, hogy úgy jön, mintha otthon lenne, még panaszkodik is az apjának, hogy a férje nem volt hajlandó elvinni őt a munkahelyére.
Ennek következtében nekem kellett őt elvinnem, hogy ő és az apja ne veszekedjenek. “Végül is ugyanazt az útvonalat választjuk!” – állítja, de ez csak egy fölösleges fogás, miatta alig jutunk el a munkahelyünkre.
Örökké az idegeire megy, a szertelen nővér örökké figyeli az életünket, és olyan tanácsokat ad, amiket senki sem kért tőle. A férje szerint a kapcsolatuk mindig is feszült volt, így ez a viselkedés nem nevezhető féltékenységnek, de akkor miért járkál be hozzánk? Számomra ez egy rejtély.
Már sokféleképpen megmutattuk neki, hogy nem vagyunk oda a kapcsolattartásért, de ez nem hatja meg. Menjünk minél messzebb vagy mi legyen?
