Szeretném megosztani veletek az anyósommal való kapcsolatom történetét. Történt, hogy miután szültem, a férjemmel kezdetben nem volt elég pénzünk. Nightingale pedig már egyéves volt, és már nem volt tápszer, tudott normális ételt enni.
Mindent egybevetve úgy döntöttem, hogy elmegyek dolgozni, és a férjemnek kellett segítenie. Dadusra végképp nem volt elég pénzünk, így a férjem anyukája jött a segítségünkre. Vele egyébként mindig is remek volt a kapcsolatunk, gondoltam.
Szívesen befogadta az unokámat és elvitte a nyáron a dácsára, a fiam már 1,5 éves volt. És miután egy hónapig a nagymama dácsáján voltam, felhívtam őket. Kedvesek voltunk, viccelődtünk a falusi vécén, mondtuk, hogy ez érdekes, majd eljut hozzá.
Ennek eredményeképpen már letettük a telefont, anyósom pedig elfelejtette megnyomni a gombot, nyilván egy barátjával ült, és akkor hallottam mindent magamról:
“Ez az őrült nő felhívott, azt hitte, hogy nem fogok vigyázni a gyerekére, letette, és nem tudja, mit csinál. A fiam pénzt keres neki és ilyen férgeket támogat. Mindig éhes, egész nap dolgozik, és még ételt sem tud neki főzni.
Miután ezt elmondtam, másnap eljöttem és elvittem a fiamat. Nem kérdeztem tőle semmi mást, és nem is magyaráztam meg az okát. Felvettem egy dadát, és ennyi volt. És a férje?
Egész idő alatt úgy került engem, mintha idegen lennék. Minden nap, amikor anyám házába jött, megetette. Amikor megkértem, hogy egyen otthon, csak legyintett: anyámat, úgy látszik, nem tudta visszautasítani. Így elővigyázatosságból ott volt, és elmondta neki, hogy milyen értéktelen szemétláda vagyok.
Később azzal vádolt, hogy megsértettem az anyját; nem akarta hallani a magyarázatomat arról a napról. Hamarosan már nem találkoztunk; az anyjánál töltötte a napjait, majd összeköltözött vele. Beadtam a válókeresetet. Azóta a fiammal élek.
