Ha azt mondom, hogy a fiam csalódást okozott nekem, az nem jelent semmit. Mindig arról álmodtam, hogy megnősül, és menyet hoz. Ő hozta… Most is Most ő 27 éves, a lány pedig 37, és akkor?
40 évesen a férfi még elég jó lesz, a feleség meg már az 50-es éveiben jár, és utána mit fog vele csinálni? A barátok próbálnak támogatni. Különböző módokon. Valaki bólint, valaki azt mondja: – Mit érdekel téged? Hagyd a menyed gondolkodni, 10 év múlva a fiad elhagyja őt, talál egy fiatalabbat.
És nekem sem lesz könnyebb ezektől a beszélgetésektől. Igen, én már csak 48 éves vagyok, mindössze 11 év különbség van köztem és a fiam választottja, Jaroszlava között, és én már neveltem, tanítottam, kihoztam embereket, és kinek? Az öregasszonynak? András, a fiú, a család egyetlen fiaként nőtt fel. Az apja már régen elhagyta a családot, a fiú még 5 éves sem volt.
Azóta András az egyetlen vigasz nemcsak nekem, hanem a nagymamámnak és a gyermektelen húgomnak is. A gazdaságtudományok kandidátusa, jóképű, sportos, saját lakása van, nemrég vett egy új autót, és most mindezt megkapja.
Jaroszlavl valóban 37 éves, bár azt kell mondani, hogy nem néz ki többnek 30-nál. Van egy lakása és egy 8 éves lánya az első sikertelen házasságából. És ami a legfontosabb, tudták, hogy nem helyeslem; csendben, titokban házasodtak össze.
Még az egyetlen fiam esküvőjén sem tudtam jól érezni magam – és ettől az örömtől is megfosztottak. Andrew pedig boldog: – Szeretem őt. Az esküvő nem változtat semmin. Jaroslava lánya pedig csodálatos. Nem mondtuk, mert tudtuk – nem lenne jelenetek nélkül.
Andrew lakásába költöztek, az ő lakását bérelték. Még vendégségbe sem jöhetek a fiamhoz, valamiféle távolságtartóvá váltak. És nemrég a fiam bejelentette, hogy babát várnak. Hogy hívjam őt? Lánya – és Andrew a felelős, most már semmiért sem hagyja el. Ő fog szenvedni, a végsőkig, de én – nem ő.
Nem fogom elfogadni, semmiért sem, ezt a Jaroszlavát. Beszélek a fiammal, beszélek az unokámmal vagy az unokámmal is, hova megyek. De nem fogom elfogadni őt. Az ujja köré csavarta, szájkosarat tett rá. De a nővérem figyelmeztet, hogy kétségtelenül András nem fog nekem unokát szülni, ha így bánok a feleségével.
– Hogy meddig élnek még – az ő dolguk – tanácsolja a nővérem. – És te ne szólj bele, mert neked rosszabb lesz, ez a helyzet. Már nem tudom, mit tegyek. És nem akarom elveszíteni a fiamat, és nem fogok elfogadni egy ilyen menyet.
