A férjemmel akkor találkoztam, amikor mindketten tizennyolc évesek voltunk.Nagyon fiatalok voltunk, de őrülten szerettük egymást, ezért úgy döntöttünk, hogy minél hamarabb összeházasodunk. Egy év múlva terhes lettem. Amikor elmondtuk az anyósomnak, nagyon boldog volt, és mindenben segített.
Egy kisfiúnak adtam életet, aki a nagymamám szeme fénye lett. Nyolc év telt el, amikor hirtelen kiderült, hogy ismét terhes vagyok. Emlékeztünk anyósom reakciójára az előző hírünkre, ezért úgy döntöttünk, hogy azonnal elmondjuk neki.De ezúttal nem volt annyira boldog. Egy kislány született. Szerencsére nagymamámban felébredt a szeretet, és egy lépést sem tett szeretett unokájától.Aztán újabb két év múlva ismét terhes lettem.
Ezúttal a férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem mondunk semmit az anyósomnak, hogy ne aggódjon.De meglepetésünkre, amikor mindent megértett, gratulált nekünk, és azt mondta, hogy nagyon boldog. Az anyósommal mindig is közel álltunk egymáshoz, szinte olyan volt nekem, mintha az édesanyám lenne.
A legutóbbi születésnapjára a férjemmel úgy döntöttünk, hogy adunk neki egy új sütőt, mert az előző állandóan elromlott. Már régóta szeretett volna venni egyet, de nem volt rá elég pénze. Amikor a férjemmel kicsomagoltuk az ajándékot, anyósom majdnem sírva fakadt, és azt mondta: “Mintha olvasnál a gondolataimban! Holnap sütök neked kiflit.
Végül is meg kell nézned az új sütőt. Ahogy gyülekeztünk, hogy hazamenjünk, anyósom hirtelen kézen fogott, és a szobájába vezetett. Átadott nekem két gyönyörű dobozt. Az egyikben egy nyaklánc volt, a másikban pedig egy gyémántgyűrű – mind családi örökség. Rám nézett és azt mondta:
– Hadd köszönjem meg, hogy ilyen csodálatos menyed van! Én csak álmodni tudtam egy ilyenről, és soha nem fogom elfelejteni azt a napot.Azért döntöttem úgy, hogy megosztom a történetemet, mert már a gondolat is elszomorít, hogy mindenki gúnyt űz az apósomból. Persze vannak konfliktusok, de családként ott kell lenni egymásnak.
