A szívem kettétört, amikor anyám kimondta ezeket a kegyetlen szavakat.A nevem Irén, és az élet mostanában sok bánatot okozott nekem. A saját anyám, akinek mellettem kellene állnia, kidobott a házból, mondván, hogy nem akar többé látni.
Úgy éreztem, mintha valaki kitépte volna a szívemet, és eltapossa. Elkezdtem pakolni a bőröndömet, könnyeim összekeveredtek a beledobált dolgokkal. Elmentem az anyósom házába. Befogadott, de előre közölte, hogy csak a szülésig maradhatok.
Úgy érzem magam, mint egy betolakodó, mint valaki, aki csak ideiglenesen és nemkívánatos. A férjem jó ember, de örökké távol van. Külföldre ment építkezni, hogy pénzt keressen a közös lakásunkhoz.A férjem ott dolgozik reggeltől estig, pénzt keres, hogy felvehessük a jelzáloghitelt, és a saját lábunkra állhassunk.
A baba hallatán nagyon örült, de tudom, hogy nem fog tudni jönni. Valószínűleg egyedül kell majd boldogulnom a szülés után. Jó, hogy ő keres, hálás vagyok neki, de ezen gondolkodom, minek nekünk a pénz, ha nem vagyunk egymásnak. A kétségbeesést és a magányt egyre nehezebb elviselni. Eddig anyámnál laktam, és ő pár havonta egyszer jött.
Most pedig az anyósomnál vagyok. Örül, azt mondja, jól megleszek az anyukájával, és nem esik bántódásom. De végül is már bejelentette, hogy ő már öreg, és nem hallgatja meg a baba sírását, szóval lassan keresgéljek valamit.
Megszakad a szívem, amikor arra gondolok, hogy a férjem nem lesz velem, amikor a babánk megszületik.Javasoltam neki, hogy jöjjek, elvégre vele élhetnék, bérelhetnénk együtt valamit, később bölcsődébe küldhetnénk a babát, és talán én is találnék valami munkát. De ő még csak meg sem akar hallgatni. Azt mondja, hogy ott nincsenek számomra feltételek, és nekem itt kellene lennem.
Anyám azt gondolja, hogy miféle férj az, aki nincs ott a feleségének. Nem akarja elfogadni, hogy egy gyermek, az unokája jön a világra. A szavai mintha kést döftek volna a szívembe, a lelkem legmélyebb bugyraiban fájtak. Azt hittem, örülni fog a terhességnek, de olyan őrjöngésbe kezdett, mint még soha. Hol vannak azok, akiknek szeretniük és támogatniuk kellett volna engem? Miért lett az élet ilyen kegyetlen?
