Hét éve élek külön a szüleimtől. Két gyermekem van, és szerencsére egy normális férjem, majd később rájössz, hogy komoly szerencsém van a férjemmel. Tavalyelőtt a férjemmel jelzáloghitelt vettünk fel egy lakásra. Jól keresünk, így a jelzáloghitel számunkra teljesen elfogadható téma. Ráadásul sok pénzt költünk a gyerekeinkre, mert az egyikük negyedik osztályos, a másik pedig első osztályos.
Ráadásul le akarjuk cserélni az autónkat, mert az már nem bírja ki jövő évig. Igen, van elég pénzünk ahhoz, hogy normális életet éljünk, de nem többet. Most már tényleg szükségünk van a pénzre. A szüleim nemrég mentek nyugdíjba. Úgy döntöttek, hogy vidékre költöznek, közelebb a természethez.
Az egyetlen probléma az, hogy az ottani házunk, egy vidéki ház, nincs túl jó állapotban. A szüleim úgy döntöttek, hogy megjavítják, de ehhez sok pénzre lenne szükség. Nincsenek rokonaink, hogy úgy mondjam. És hogy miért, az egy hosszú történet. A tény az, hogy csak magunkra számíthatunk.
A szüleim úgy döntöttek, hogy kihasználnak valamit, amin életük nagy részében dolgoztak – egy lakást. Úgy döntöttek, hogy eladják a két lakásuk egyikét, és rendbe teszik a vidéki házukat. A bökkenő csak az volt, hogy nem csak az egyiket, hanem hármat is el akartak adni. Meglepetés volt számunkra.
A szüleim a kétharmadát maguknak vették el, az egyik részét pedig a nővéremnek, Nastiának adták. Násztya egy évvel az én esküvőm után ment férjhez. Hibát követett el a férj kiválasztásakor – elkapkodta. Tavaly óta égető kérdés Násztya házában, hogy elváljanak-e.
A férje sokat iszik, ritkábban józan, mint részeg, nem dolgozik, de boldogan él mindenből, amije van. Násztya mindig azt mondja, hogy a férje olyan, mint egy tönkrement fogantyújú bőrönd: kár lenne kidobni, de nincs miért megtartani.
Tisztában vagyunk vele, hogy Nastyának most nagyobb szüksége van a pénzre, mint valaha, hiszen szinte egyedülálló anya, de az édesanyja úgy hozta meg ezt a döntést, hogy még csak meg sem kérdezett engem.
A fő kifogása az volt, hogy “ha én már nem leszek, mindent felezzünk el”. Hát igen, persze, most Násztya megkapta a lakrészét, aztán majd ő kap minden mást. Jó életet talált magának.
