Annának egy fia és egy lánya van. A lánya férjhez ment, és a közelében él férjével és lányával.
A fiú a fővárosban tanult, ott ismerkedett meg Martával, és hamarosan összeházasodtak. Martának a fővárosban volt egyszobás lakása, Anna pedig nagyon boldog volt, hogy a fia sikerrel járt.
A házasság után a menye megszülte a fiát, és gondoskodó anyuka lett. Sokáig szülési szabadságon volt, a fia már iskolába járt, és még mindig nem sietett vissza a munkába. Marta vigyázott a gyerekre, és elvitte a fiát az iskola utáni foglalkozásokra.
Mivel a családban csak a férje keresett, a pénz idővel kezdett elfogyni, mivel a sporttevékenységek és a korrepetálások sokba kerültek. Ekkor Marta megkérte a férjét, hogy beszéljen az édesanyjával.
Azt javasolta, hogy Anna adja el a lakását, a pénz felét adja a lányának, a másik felét pedig nekik.
Marta és a férje hitelt vehetnének fel egy kétszobás lakásra, lenne pénzük az önrészre, bérbe adnák a lakást, ő maga pedig elmehetne dolgozni, míg Marta vigyázna a gyerekre: elvinné iskolán kívüli foglalkozásokra és korrepetálásra. Anna azonban azt mondta, hogy ilyesmire nem is gondol.
Neki itt van családja és barátai, a fővárosban nem ismer senkit, és idős korában nem tervezi, hogy reggeltől estig non-stop dadusként dolgozzon. Idős korában nyugalomra és békére vágyik. Márta megsértődött, és most azt mondja a férjének, hogy az anyja rossz ember.
Ha a lánya kérné, eszébe sem jutna, bármit megtenne érte, pedig idegenek számára. Most a fiának kellene megtanulnia a leckét.
