Egy nagymama az út szélén ülve zoknikat és sálakat árult. Autók mentek el mellette, de egyik sem állt meg. Későre járt az este, de nagyanyám nem akart elmenni – nem adott el semmit. Egyszer csak megállt mellette egy hatalmas fekete autó, és kiszállt belőle egy negyvenes éveiben járó férfi.
Egy hatalmas pénztárcát tartott a kezében. A férfi odalépett az idős asszonyhoz, és megkérdezte tőle: – Mennyiért árulja a zsebkendőit? -50, de 40-ért odaadom. – Miért ilyen olcsó, hiszen kézzel készültek! -Elviszem a zoknikat és a sálakat. De mindkettőből 50 darabot. Minden kollégámnak és barátomnak odaadom őket. Egyébként messze laksz?
Nem, fiam. Csak a sarkon túl van. – “Akkor elviszlek oda. Kezdett besötétedni, és amennyire én láttam, nem volt közvilágítás. A férfi beültette a nagymamát az első ülésre, bekötötte a biztonsági övet, bekapcsolta a fűtést, és elhajtottak, közben beszélgettek. – “Hol élnek a gyerekei? A főváros meghódítására mentek? – Nem, az unokáim. Ők már húsz éve a mennyben vannak.
A férjem is elhunyt, csak fotók vannak otthon. Már elmúltam 80 éves, de még mindig minden este elmegyek a sírjukhoz. Egész éjjel zoknikat és sálakat kötök, napközben pedig itt árulom őket. Ahogy hallgatta, a férfi egy pillanatra visszarepült a gyermekkorába.
Eszébe jutott a nagymamája, aki finom hajdinát főzött neki – mert másra nem volt pénzük -, mesét olvasott neki, megölelte, és lefeküdt aludni… – Ó, ez az, ott vagyunk. Innen átveszem. Köszönöm szépen…
Amikor kiszállt az autóból, a férfi nem távozott. Észrevette, hogy az idős asszony közeledik a kunyhóhoz, amelynek falai és teteje alig volt vízszintes. Másnap reggel az öregasszony arra ébredt, hogy valaki kopogtat az ablakán. Kinézett, és ott volt az a férfi. – “Ó, fiam, mi történt? Nem tetszett a zokni?” – Nem, nagymama, hoztam neked valamit… Amikor az idős asszony kijött a tornácra, egy férfi lépett oda hozzá, kezében több zsák élelemmel, gyógyszerrel és meleg ruhával.
– “Ez az első alkalomra van. Ma jönnek a mesterek, és megjavítják a tetőtöket. Egy másik csapat pedig elhozza a kazánt és beszereli. A nagymama sírva fakadt, és nem hitt a boldogságának. Remegő karokkal átölelte a férjét, és rájött, hogy még mindig vannak angyalok a világon – csak nem mindegyiknek van szárnya.
